Starghost még mindig nem tudott teljesen megnyílni San Djannak, és a bizalmába fogadni, viszont eljutott arra a szintre, hogy teljes nyugalommal elaludt mellette. Rendszeressé vált a tóparti éjszakai találkozó, és egy hajszállal mindig közelebb kerültek egymáshoz.
Az indián ébren ült, és végigsimította óvatosan a nő vörös haját. Akkor gondolt bele igazán, hogy bár vonzódik hozzá, pillanatnyilag ő sem tud közelebb menni. Miért is? Visszaemlékezett az egész történetre, ahogy Anja, ez a földöntúli lény megérkezett közéjük, a békésen éldegélő törzs mindennapjaiba... és féltek tőle. Még a férfiak is megrettentek - bármennyire nem vallották. Szégyen szállt volna a fejükre, ha beismerik. Pedig a zodiákusi tényleg félelmetes volt: olyan varázserővel rendelkezett, ami a sokat tapasztalt sámánjukét is messze felülmúlta... és olyan ereje, hogy nemcsak az erdő vadjait végezte ki puszta kézzel, hanem Sekost is majdnem a halálba küldte.
Elkapta a kezét. Érezte, hogy a gondolatok nyomán végigfut rajta a riadalom... akár egy parázsra lépett fenevad. Aztán tekintete ismét megpihent a békésen alvó nőn. És belegondolt, hogy Anja rengeteget változott az ittléte alatt... habár az ereje hatalmas, képes kordában tartani, és megosztotta a törzzsel a csillagokból való jóslás tudományát. Itt érzi itthon magát, mert a társai száműzték... a törzs teljes jogú tagjaként viselkedik, nem fél semmit.
Ismét végigsimította a haját... majd a vállát. Világok választják el őket... Starghost a csillagokból érkezett, és olyan hatalom birtokosa, amit az ő népe nem tudhat be ésszel. Mint valami istenség... Mit is gondolt, hogy méltó lehet egy ilyen magas szintű lényhez? Talán úgy rendeltetett, hogy ők ketten mégse lehetnek együtt...
Keze a zodiákusi kezére csúszott. Ekkor ismét feleszmélt. Hisz miért ne rendeltetett volna másképp? Most is együtt vannak! Lassan elfeküdt mellette, hátulról gyengéden átkulcsolva őt. Anja félálomban érzékelte, majd belé karolt. Jól esett neki. San Djan érezte, hogy az arcába szökik a vér. Sóhajtott, majd kissé félszegen a nő vállához bújt.
-Tennem kell valamit- gondolta elszántan- be kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok hozzá. Elismerést kell szereznem... az ő világából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése