Kitsu

Ahogy az évek alatt Anna és Salvadora és lassacskán megtalálták a helyüket Nixa falain belül, az extrém kinézetű lakosok között, úgy időközben pártfogoltjuk, Kitsu is szépen tanult. Időközben már egy évtizedet is betöltött, és tökéletesen tudta váltogatni bestiális és emberi alakját. Grey Wolf nagyon jó tanárának bizonyult, és időközben- ahogy ő és Salvadora jobban összemelegedtek- már egyre inkább az apjaként tekintett rá. Ez nemcsak a felé tanúsított bánásmódnak volt köszönhető, hanem a toteme miatt is, hisz a szürke farkas, és ő mint róka eléggé hasonlítottak egymásra.

Az igazi szüleiről különben sem volt emléke. A haláluk túl régen következett be ahhoz, hogy emlékezhessen rájuk. Különben is, a két emberi "nénikéjétől" és a zoolook-októl mindent megkapott, amire csak szüksége volt. Egyáltalán szenvedett hiányt semmiben. 

A képességei fejlődésével azonban nemcsak a fizikai adottságai csiszolódtak, de mágikus képességei is: az intuíció, az álmok, az asztrál készség.... Éppen ezért kellemetlenül sújtotta őt a rémálom is, újhold idején. Nem egészen fogta fel, hogy mi folyik körülötte, de biztosan tapinthatta a feszültséget a levegőben. Körbepislákolt... Nem sokat látott, mivel a környék félhomályban úszott. Viszont egy hatalmas, hozzá hasonló alak suttogott neki nyugtató szavakat. Alig hallotta őket, mivel ezzel egy időben robbantgatások hallatszottak a falakon túlról. Viszont érezte a törődést, hogy az alak nyugtatja és védelmezi. Még a hatalmas kezét is érezte a fején.

Alig, hogy az alak elengedte őt, berúgták az ajtót, fenyegetően kiabálva. Az alak máris megindult, hevesen védelmezve őt. Hatalmas erő áradt belőle, mely Kitsu számára biztonságot adott. De amint eldördült a fegyver, és az alak holtan esett össze, már nem hallotta a hangját, nem érezte a védelmét. Azonnal úrrá lett Kitsun a pánik, ahogy érezte a vérfagyasztó félelmet csőstül beáramlani, és ahogy megindult felé az ajtóban álló három alak...

Ekkor riadt fel álmából. Egész testében remegett, és futkosott a hátán a hideg. Jobban magára húzta a takarót, és lassan nyugtázta, hogy otthon van, biztonságban. Mégis, a látott képsorok nagyon felzaklatták, és tovább pörgött rajtuk az agya. Az az alak olyan ismerős volt... olyan furcsán... bizalmasan... Felpillantott. A konyha felől tompán szűrődött ki a fény. Salvadora valószínűleg ébren van. Mediterrán életviteléből adódóan a szőke amazon néha hajnali kettőig is képes volt fenn kukorékolni. A kis róka pedig úgy döntött, hogy kimegy.

Valóban, ott találta "nénikéjét". Épp teázott. Lassan kislisszolt hozzá, még mindig magára szorítva a takarót:
-Dora...- szólalt meg félszegen. Salvadora azonnal felpillantott, és odament hozzá:
-Mi a baj, kicsim?- leültette az egyik székre- rosszat álmodtál? Ahogy adott neki is egy csésze teát, Kitsu folytatta:
-Azt álmodtam, hogy Wolf meghalt. Ugye jól van? A szőke amazon szelíden elmosolyodott, és megsimogatta a kis srác fejét:
-Persze, hogy jól van. Mi baja lenne? Valóban... miért álmodta mindezt? A rókakölyök merengve belebámult a csészébe, lehajtva a füleit. Tényleg az volt az érzése, hogy az őt védelmező, majd lelőtt alak az Grey Wolf... és ezen nem változtat a tény, hogy pillanatnyilag egyáltalán nem állt fenn semmi veszély.

Belekortyolt a teába, majd visszanézett gyámjára:
-Köszönöm, Dora... Salvadora visszamosolygott:
-Nincs mit. Majd megpuszilta a kis srác fejét...