2011. szeptember 29., csütörtök

Yuz f*cking hates you

Balzsamos, kellemes széljárás az arab negyed és a főváros közti mezőn. Nina Yuznak dőlt, aki gyengéden simogatta a kis szöszi rövid bozontját, olykor homlokon csókolva. Annak idején amilyen nyughatatlan volt, és türelmetlen, most nagyon visszafogta magát. Még a beszédnek sem látta értelmét. A szeretett lény a karjai közt volt, és ez felért mindennel... mit kívánhatna még?

Amint a következő pillanatban megjelent előtte Sötétség, meg is kapta a választ, amint szúrós tekintettel azt gondolta: "Bárcsak ez a suttyó többé ne kerülne a szemem elé." Amint végiggondolta, lassan feltápászkodott, megfogva a lány kezét. Nina értetlenül nézett rá:
-Mi az? Yuz sokatmondóan pillantott rá smaragdzöld szemeivel:
-Megyünk innen.

De amint egy lépést is tehettek volna, Sötétség megiramodott feléjük:
-Csakhogy megtaláltalak- mondta a szokásos felemás stílusában- épp téged kerestelek, hogy téged is figyelmeztesselek. Azonban válaszként a srác egész egyszerűen hátat fordított neki, és elindult a lánnyal. Az istenség nem nézte túlságosan jó szemmel, hogy saját vére így viselkedik vele szemben, de szerencsére nem csinált belőle nagy ügyet. Ehelyett elé libbent, és ismét bepróbálkozott:
-Ugyan, fiam, ne siess annyira... Figyelj, mert fontos lenne tudatnom veled...

Azonban nem tudta végigmondani. Hirtelen elharapta a végét, ahogy váratlan meglepetésként érte a belé csapódó fénysugár. A srác lassan leengedte a kezét, majd felemelte a hangját:
-Inkább te figyelj! Hallottam mindent, amit anno az apámnak mondtál a hátam mögött. És hogy engem mocskosul lenézel, azt még meg tudom emészteni, hisz évek óta ezt csinálod... anyámat se komálod, pedig holdpapnőként sokkal többre méltathatnád őt. Viszont azt már baromira nem nézel el neked, hogy a húgomat nemcsak ellenem használtad fel, hanem vele együtt a szüleimmel is alaposan kibasztál. Ez volt a lehető legmocskosabb húzásod, és ezek után ugyan várhatod, hogy ugrani fogok a szavadra, mint a többi Sera!

Itt viszont már Sötétségnél is betelt a pohár. Sérülése helyére szorította kezét, és fenyegetően nézett vissza a srácra:
-A húgodtól tanult fénymágiát ellenem merted használni? A pofátlanságodat eddig is eltűrtem, fiam... de a szeretett fényem ellenem használni, főleg egy Serától... ez megbocsáthatatlan! Yuz közelebb lépett hozzá, határozottan, háta mögé rejtve Ninát:
-És mit fogsz csinálni? Megölsz? Sötétség szemei vészjóslóan felizzottak:
-Rosszabb. Ki foglak téged hívni! Tanulsz te még alázatot, Yuz Sera! Azzal eltűnt.

Az idősebb Sera sóhajtott, majd némileg lehiggadt. A lány előbújt mögüle, és megfogta a kezét:
-Yuz...- nézett rá aggódva- szerintem nem kellett volna magadra haragítanod. Ő nemcsak rokonod, hanem egy isten is. Yuz valamivel nyugodtabban pillantott rá vissza:
-Isten, nem isten... túl nagyra van magával. És amit tett, az megbocsáthatatlan. Nem tehet ő sem kénye kedvére azt, amit akar...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése