Shayla: viaje a Norte

Még viszonylag friss volt a tragédiától bekövetkezett megrázkódtatás, mikor Shayla úgy döntött, hogy felmegy Északra. Rövid útnak szánta, egy apró megemlékezésnek, nem szándékozott túl sok időt távol tölteni a családjától. Mindennél jobban szerette őket, és örömet okozott neki, ahogy látta Phernait tanulni, és az ikreket, Sheo-t és Mora-t lassan felnőni. Tom Focusról nem is beszélve, aki mindig mellette állt... már akkor is, amikor még nem is mertek arra gondolni, hogy a szimplán diplomáciai kapcsolatból akár lehetne több is...

Rosina, a vörös unipegazus hátán egynapi úttal felért Északra. Már beesteledett, és tombolt a hóvihar, mikor megérkezett. Leszállt táltosáról, és körbenézett. Milyen vérfagyasztó belegondolni, hogy kiskorától fogva, mióta Regh delle Nuvole ide akarta száműzni, irtózott ettől a helytől. Most pedig itt van, önként és dalolva. Megsimogatta a táltos fejét, majd letérdelt, és a hóviharban próbált mécsest gyújtani.

Amint a mutatvány sikerült, érezni vélte, hogy körülötte konszolidálódik a szél. Körbenézett. Szemben vele, mint valami furcsa jeles árnyék, ott volt Felix. Elkerekedtek a szemei. Hirtelenjében nem tudott mit reagálni, viszont az egykori jégherceg barátságosan mosolygott vissza rá:
-Szia... Örülök, hogy jól vagy. A királynő nagy nehezen visszanyerte lélekjelenlétét, majd kinyögte:
-Veled meg mi történt? A kísértet leült vele szemben, és elmagyarázta:
-Tudtam, hogy mi vár rám, és álltam elébe. Viszont a kötődésem a jégoroszlánokhoz nemcsak materiális volt, de erős is. Így szellemmé váltam. Kissé elgondolkozott:
-Innen választhatok, hogy továbbmegyek, vagy visszatérek. Még nem tudom... De ha vissza is térek, biztos, hogy nem egy Contrastként.

Shayla megfogta a kezét. Olyan volt, mint valami finom, nem egészen stabil jelenés. Felix visszanézett rá, és ismét elmosolyodott:
-Nincs semmi gond. Szerencsére, te is jó helyen vagy.
-És te?- kérdezett vissza a királynő. A szellem nyugodtan válaszolt:
-Aiskhülé mellettem van, Semifar vigyáz rám. Részemről minden rendben. Shayla halványan elmosolyodott, felvette az égő mécsest, és átnyújtotta neki:
-Ezt neked hoztam. Úgy gondoltam, hogy ez a legkevesebb, azok után, amiken átmentünk. Az egykori jégherceg átvette tőle, majd homlokon csókolta:
-A halottak számára nincs nagyobb ajándék, minthogy az élők megemlékeznek róluk...