2011. szeptember 10., szombat

no more contrasts

A vízisten napok óta csak sírt keservesen, vagy bezárkózva, vagy egyfolytában magányos helyekre vonulva tovább. Ez az, amit a tűzisten nem nézhetett tétlenül, és mihamarabb igyekezett utolérni a hölgyet. Amint az sikerült neki, az istennő hevesen tiltakozott, takarva arcát:
-Engedj már el! Hagyj békén! Hagyj magamra! De a lángúr nem engedte. Sőt... nyomatékosan kissé meg is rántotta a csuklóját:
-Napok óta azt látom, hogy teljesen össze vagy zuhanva, és csak menekülsz a problémáiddal együtt. Ha nem mondod el, mi a bajod, nem fogok tudni segíteni. A vízistennő lehajtotta a fejét, csóválta, és halkan, síró hangon folytatta:
-Nem tudsz... nem lehet... Majd kissé indulatosan ököllel a tűzisten vállára csapott:
-És ez mind a ti egységesülős baromságotok miatt van! A szélistennek mindvégig igaza volt, hogy fenn kell tartani az ellentéteket.... A tűzisten megrezzen az ütéstől, majd megragadta a hölgy vállait:
-Mégis miről beszélsz? A vízistennő pedig könnyek közt nagy nehezen elhebegte:
-Mivel az ellentéteknek nem lesz helye.... a Contrast klán... a népem... mind meg fognak halni...

Északon Felix a tó szélén ült, a sarki fény alatt, távol a hóoroszlánoktól. Kicsit ideges volt, de próbált uralkodni érzésein, és gondolatain. Perceken belül megjelent Aiskhülé. Leült mellé, és szomorúan ránézett:
-Semifar mesélte, hogy mi lesz. Igaz? A jégherceg bólintott, és kissé rekedten válaszolt:
-Igen- majd a szellemre pillantott- itt már nem lesz számomra hely. Egyetlen Contrastnak sem. Ismét a tó felé nézett:
-Valószínűleg Shayla is erre a sorsra jut. Csak idő kérdése... Aggódok miatta. És a hóoroszlánok miatt is. Nem tudom, ki fog rájuk vigyázni... Aiskhülé sóhajtott, és megfogta a herceg kezét. Felix ismét felé fordult. Úgy tűnt a lány nagyon sajnálja, de a szorításában mégis volt valami biztos... valami bizalmat sejtető.
-Nem félsz?- kérdezte szomorúan- nem fáj? Felix halványan visszamosolygott, ahogy megszorította ő is a jégszellem kezét:
-Nem, ha mellettem leszel... Aiskhülé is ugyanúgy visszamosolygott, és átölelte a herceget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése