Generációk óta Phernai volt az első, aki a Chomuu klánból ismét szürkének mutatkozott. Ezért is, és mert komoly királyi leszármazott, nagy volt körülötte a sürgés-forgás. A 4 éves herceg igen hamar, már egy évvel korábban elkezdett tanulni. Apja írni tanította, és retorikára, bácsikája Mao Zhu harcművészetre, Shayla udvari protokollra, és Zitana mágiára... mindemellett hetente kellett látogatnia a tűzisten, Bászt, a vízisten, és Shanbahac szentélyeit.
Eleinte a kis herceg nagy élvezettel vetette magát bele a tanulásba, és falta magába a tudást. De egy évvel tanulmányai megkezdése után már egyre megerőltetőbbnek találta a dolgot. Úgy látta, hogy a kötelességeire és a felelősségére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, ő pedig egyre inkább irigykedve nézte, hogy a még 2 évvel fiatalabb fehér ikertestvérei Sheo és Mora még mindig játszhatnak. Ő sajnos egyre kevésbé engedhette meg.
Visszaszájalni nem mert a szüleinek. Ahhoz túlságosan is tisztelte őket. De párszor próbálta már finoman a tudtukra juttatni, hogy ő is inkább játszana a testvéreivel, vagy a korabeliekkel. Viszont válaszként csak annyit kapott, hogy ezt megértik, de újra és újra felhívták rá a figyelmét, hogy egy nap ő fogja megörökölni mindkét birodalom trónját, és ezért keményen kell dolgoznia.
Tudta, hogy igazuk van. Mégis, egyre jobban fáradt a sok munkától, és egyre inkább elkedvtelenítette, hogy nem játszhat. Mindent megcsinált, amire kérték, de úgy érezte, hogy az ő vágya süket fülekre talál. Így egyik este, meglógva és elszökve szobájából, elrohant Bászt szentélyébe. Csak egy csendes helyet szeretett volna magának, és a macskaistennő szentélye tökéletesnek bizonyult. Elsunnyant az egyik oszlop mögé, ledobta magát, és halkan sírt.
Bászt meg is hallotta a herceg sírását, és a következő pillanatban már mellette ült. Átkarolta a hátát, simogatta fejét:
-Mi a baj, gyermekem? Bántott valaki? Phernai halkan elszipogta a panaszát:
-Ne haragudj, úrnőm... De én ezt nem bírom végigcsinálni. Olyan nehezek ezek a feladatok... és olyan sok van belőlük... Bárcsak inkább a testvéreimmel játszhatnék, de apuék nem értenék meg. Ők azt szeretnék, hogy mindenben jó legyek, és nem akarom őket megbántani. Az istennő elővett egy kendőt és megtörölte a trónörökös arcát:
-A szüleidnek valóban igaza van, kincsem. Te fogod egy nap átvenni mindkét birodalom felett a vezetést, és sokan fognak rád számítani. Pontosan azért várnak el tőled olyan sok mindent, hogy a későbbieknek remekül tudj segíteni a népeden szükség esetén... és majd meglátod, te is nagyon fogod élvezni, hogy adhatsz, főleg, hogy utána a népedtől többszörösen kapod majd vissza. Eltette a zsebkendőt, majd folytatta:
-Ami pedig a vágyaidat illeti, nyugodtan beszéld meg a szüleiddel. Ők szeretnek téged, és látják rajtad, hogy milyen komolyan veszed már most a tanulást. Biztos, hogy engednek neked egy kis szabadidőt. Phernai elmosolyodott, és meghajolt:
-Köszönöm úrnőm. Hálás vagyok a segítségedért.
Bászt elmosolyodott, és homlokon csókolta a herceget:
-Na de most iszkiri haza, úrfi! Meg ne tudják a szüleid, hogy ellógtál. A trónörökös rámosolygott, és vidáman elsietett a szentélyből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése