2011. szeptember 17., szombat

viimane

… a tűzisten átölelte a még mindig keservesen síró vízistennőt, és úgy próbálta nyugtatni:
-Nem, egyáltalán nem volt hülyeség- mondta halkan, majd homlokon csókolta, és folytatta- te nem hagytad volna, hogy Shayla bármilyen kapcsolatba kerüljön egy deghyomival. Viszont pont azzal, hogy hozzáment Tom Focushoz, egyben meg is menekült. A hölgy ezt hallva felkapta a fejét, és reménytelien nézett rá. A lángúr pedig elmosolyodott, és megsimogatta az arcát:
-Shayla megmenekült. Jól hallottad. A vízistennő most már biztos volt benne, hogy jól hallott. Viharosan átölelte a tűzistent, lassan megnyugodva. Amaz pedig karjaiba zárta, és nyugtatóan simogatta a hátát.

A szóban forgó személy épp akkor állt az erkélyen. Kissé meggyötörtnek tűnt, ahogy merengett a borongós égbolt felé. Tom Focus mellé lépett, és átkarolta:
-Már kerestelek- majd megpuszilta- minden rendben van? A királynő ránézett, csendes, elkeseredett pillantással:
-Mind meghaltak- mondta a keserűség marásától rekedt hangon- a szüleim… valószínűleg Felix is… Láttam lesújtani a meteorokat a tenger felé… Elcsuklott a hangja, le is hajtotta a fejét, és törölgette arcát:
-Ha nem ragaszkodtak volna ennyire a hülye felfogásukhoz…- elharapta a végét, kicsit összeszedte magát- Én vagyok az utolsó… És ezért hálás vagyok neked. Ha nem vagy, és nem mentesz meg… Kissé feljebb pillantott, miután nagyjából sikerült megtörölnie a szemeit:
-Most már tisztában vagyok vele, hogy a házassági szertartáson, ahogy a vérünk egybefolyt, úgy a tiédből nekem is jutott. A vérednek, a mindenhol elvegyülő Chomuu vérnek köszönhetem, hogy még életben vagyok. Nem is beszélve a gyerekekről…

A király azonnal magához szorította, és végigpuszilta az arcát:
-Ez a legkevesebb. És ha ez nem lett volna a szertartás része, ugyanúgy a véremet adtam volna. És tévedsz… Megtörölte ő is a lány arcát, megsimogatta gyengéden, és folytatta:
-Nem te vagy az utolsó Contrast. A gyerekeink ugyanúgy a te vérvonalad is továbbviszik. Ezt ne veszítsd szem elől. Shayla sóhajtott, majd Focus vállához bújt, szorosan:
-Mindig arra neveltek, hogy minden helyzetben őrizzem meg a lélekjelenlétem, mert csak így lehetek jó vezető. De ahogy láttam a becsapódásokat, hallottam a hangjukat, aztán utána a porfelhőt, és a beborult eget… Úgy érzem, hogy ettől a csapástól a lelkem még mindig reszket… mint a nagyharang, amit elütöttek, de még remeg az egész szerkezete…

Tom Focus sóhajtott, és simogatta Shayla hátát:
-Vigyázni fogok rád- megpuszilta- és egyet se félj, míg Nixát állni látod. Az alattvalóid szeretnek, és épp ezért ők is segíteni fognak, hogy feldolgozd a veszteséget. Ez a felismerés némi édes oldást hozott a királynő keserűségébe. Fejét ura vállára hajtotta:
-Köszönöm, hogy vagy nekem… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése