2011. szeptember 6., kedd

Napmecset

Míg eleinte Yuz nagyon bevállalós volt, és türelmetlen, úgy az elmúlt évek alatt konszolidálódott. Ez elsősorban nem a hatalomfitoktatás hiányán mutatkozott meg... hanem, hogy egyre félénkebben mutatkozott Nina előtt. Annak idején, miután húga bemutatta őt az akkora csapatnak, a Láng Lányoknak, már akkor helyesnek találta, de amilyen hülye gyerek volt, nem mutatta különösebb érdeklődését iránta. Sokkal inkább sztorizgatott, fennhéjázott, az aranyszárnyú sárkánnyá vált, és úgy hajtott végre különböző trükköket. De hogy a csendes, szelíd Ninához kicsit közelebb kerüljön... valahogy elmaradt. A későbbiekben pont a világok közti ingázás és az együttes miatt. Sokat zenélt a csapattal, rengeteget gyakoroltak, és emellett a Di világ is mindig hazavárta.

Aztán egyszer csak egy nap azon kapta magát, hogy nagyon hiányolja a lányt. Mihamarabb szakított is rá időt, hogy meglátogassa. Ment is a szokásos sikátorba, ahol húga és barátjai gyűlni szoktak. Még a hosszúra nőtt loboncát is kifésülte, úgy állította be, minden előjel nélkül:
-Sziasztok, Nina itt van? Zsóka, a nagyszájú copfos válaszolt nagy vigyorral:
-Nina? Ő már vagy egy hónapja nincs itt. Erre Yuz teljesen kiakadt. Viszont korábbi forrófejűsége ellenére most meg tudta őrizni a hidegvérét:
-Hogyhogy nincs?- kérdezett vissza- Merre van? Cyntia, a barna sportos válaszolt:
-A Napmecsetben, Amira Fu szolgálatában. Úgy döntött, hogy tanulni vágyókon szeretne segíteni, szóval elhúzta a csíkot... Ennyi információ bőven elég volt a srácnak. Azonnal hátat fordított a csajoknak, és elviharzott.

Eközben a Napmecsetben a már zöld és sárga száriba öltözött Nina épp egy díszes kötésű kódexet csúsztatott a helyére. Nem messze tőle állt az óriás főnix:
-Nagyon jól jön itt a segítséged, gyermekem. Sajna, a korom miatt már nem vagyok annyira fürge, hogy azonnal választ találjak a látogatók kérdéseire.  A lány felé fordult, és tisztelettudóan meghajolt:
-Én köszönöm a lehetőségen. Örömömet lelem a Napmecsetben való szolgálatnak. Amira elmosolyodott:
-Ma is szép munkát végeztél. Menj és pihenj egyet. Nina elmosolyodott, bólintott, majd elindult kifelé a Napmecset könyvtárából.

Alig lépett ki magából az épületből, hogy levegőzzön, máris azon kapta magát, hogy egy hatalmas, aranyszárnyú, aranysörényű, smaragdszemű lila sárkány dönti le. Yuz épphogy odaért, és örömében morgott, bújt hozzá, végig is nyalta az arcát. A lány pedig hirtelen nem tudott mit reagálni erre a "támadásra"... csak hagyta magát az első néhány percben, mire egyáltalán felfogta, hogy mi is történt. Akkor már úgy kellett átkulcsolni a sárkány fejét, hogy ezzel befogja a száját:
-Na, na... elég... nyugi- halkan nevetett, majd ránézett. A bestia még folytatta volt a csóközönt, de Nina nem engedett a szorításból. Megpaskolta inkább:
-Jól van... elég lesz, köszönöm- sóhajtott, majd a szemeibe nézett- miért jöttél?

Yuz visszaváltozott, ezúttal már a lány kezeit fogta:
-Hiányoztál- mondta nemes egyszerűséggel, de fülig érő vigyorral, majd lelkesen folytatta- igen, tudom, nem találkoztunk túl sokszor, el voltam havazva, tudod, két otthonom van, meg az együttes... úgyhogy sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Nina pedig értetlenül nézett rá azokkal a szelíd, sötét szemekkel:
-Te mégis miről beszélsz? A srác rácsodálkozott. Szóval ez nem volt nyilvánvaló? Hát persze... hogy is lett volna... hisz nem közeledett felé eléggé. Csak egy fellengzős hülye gyerek volt. Pedig már akkor éreztetnie kellett volna a kis szöszivel, hogy miként is tekint rá. Valószínűleg ehhez is túl éretlen volt, hogy felfogja, hogy  ezt kéne tenni...

Nem is filózott ezen tovább. Inkább átölelte a lányt. A szőkeség meg is szeppent. Nem volt alkalma még Yuz gyengéd oldalához. A maga idióta módján kedvelte őt, de most.... Sóhajtott, majd ahogy lassan elengedte, végigsimította a vállát:
-Yuz, nem tudtam. Soha nem adtad jelét... Az idősebbik Sera kínosan bólogatott, majd ránézett:
-Igen... tudok róla- majd a kezére meredt, amit még mindig fogott- nem egészen tudtam. Nina bólintott. Kicsit kínos volt a helyzet mindkettejük számára. Ő ugyanúgy a kezére meredt, és látta, ahogy a srác fogja... majd visszanézett rá:
-Ti fiúk mindig olyan késve értek- kihúzta a kezét az ujjai közül- és nem tudom, hogy mikor játszatok, vagy mikor gondoljátok egyáltalán komolyan, amit tesztek. Mert amilyen hülye voltál eddig...
-Ezt most komolyan gondolom- fakadt ki Yuz- egész eddig téged kerestelek. A barátosnőid homályosítottak fel, hogy itt vagy.

Nina most komolyan elbizonytalanodott. Tett egy lépést hátra... majd még egyet...
-Adj egy kis időt, hogy ezt átgondoljam- mondta, állva az idősebb Sera tekintetét, lassan befelé a Napmecset felé fordulva. Yuz csak némán bólintott. Mást nem tehetett, csak hogy tudomásul veszi és tiszteletben tartja Nina döntését. Minden esetre, felemelte tenyerét, ahogy elköszönt tőle, vágyakozva nézve utána. A lány viszonozta a gesztust, majd eltűnt a Napmecsetben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése