-... szóval mi közvetetten és közvetlenül is felhasználjuk a fényt- magyarázta Aluh Manac a tárgyaláson- minden, ami technika, azok napenergiával működnek, vagy pedig a fényt raktározzák.
-Értem...- bólintott a rája király, miközben tekintetén látszott, hogy gondolatai messze kalandoztak. A hercegnő látta is rajta, úgyhogy kicsit közelebb hajolt hozzá, hogy visszaterelje a figyelmét a valóságba:
-És a maguk népe?
Rejazz értette a jelzést, és sikerült is kizökkennie gondolatai közül.
-Mi, szóval...- kezdett bele kissé nehézkesen, de készségesen válaszolt- igencsak materiális nép vagyunk. Katonaállam voltunk, az egykori hadsereg tagjai most próbálnak új életmódot folytatni. Még mindig nem szoktak bele az új szerepükbe, mint önellátók és adózók. Mágiát nem használunk... a két oroszlán használ némi elementál mágiát, és van nálünk egy természet lélek is, de nem jellemző a mágia használat. A nyersanyagok pedig még limitáltak, hisz egyenlőre a saját szükségleteinkre termelünk. A közepes kiterjedésű flóra és fauna a mecháknak volt köszönhető, és utólag is sokat segítettek nekünk, de egyelőre amit mi tudnának ajánlani az a támogatásunk és haderőnk.
Aluh Manac bólintott, hogy megértette, majd hozzátette:
-Örömmel fogadjuk ezt a szerény támogatást is. Cserébe mi küldünk két energiahasználót, akik átadhatják nektek a tudást. A király hálásan fejet hajtott:
-Köszönjük a nagylelkűségét, felség.
Eközben C4 a vizsgáló székben feküdt, és az orvos lelkesen vizslatta körbe, miközben Ferlex tisztes távolságból figyelte az eseményeket.
-Ez meglehetősen érdekes- kommentálta a doki- nem látom semmi jelét annak, hogy mecha lettél volna, kisasszony. A lány vállat vont:
-Mindenki ezt mondja.
-Viszont- folytatta az orvos- emlékeztetsz egy kedves RTG-i ismerősömre. Egy szerény, csendes, és kíváncsi tudós volt, nem tudnám elfelejteni. C4 elmosolyodott. Volt egy olyan sanda gyanúja, hogy a kisöreg az előző életére utal, de ő inkább ártatlanul válaszolt:
-Kedves jelenség lehetett...
-Az biztos- mondta az orvos mosolyogva, majd előhúzott látványosan egy tűt, és megfogta a páciens csuklóját. Ezutóbbi a tű látványától úgy megijedt, hogy azonnal felfuttatta magára az ezüstpáncélt. A kisöreg meg is ijedt, és elkerekedett szemekkel nézett végig rajta:
-Ó... ez azért már valami- majd ahogy észrevette, hogy nem tud vért venni tőle, visszakérdezett- Kisasszony, lenne kedved?
-Elnézést kérek- válaszolt C4 gépiesen, kissé megilletődve- de félek a tűtől. Az orvos kedvesen nevetett:
-Jaj, nem kell félni. Csak egy aprócska szúrás, amíg vért veszek. Megnyugodhatsz kisasszony, mi, holdfénytolvajok nem vagyunk olyan vérmesek. A lány megnyugodni látszott. Lassan eltávolította magáról a páncélt, így az orvos tudott venni tőle mintát. Valóban nem tartott sokáig, bizalmasan meg is simogatta a páciens vállát:
-Látod, kisasszony, ennyi volt az egész. Most már visszamehetsz a többiekhez.
C4 felsóhajtott, majd Ferlexre nézett. Az oroszlán bizalmasan visszamosolygott rá, majd megfogta a kezét, és felsegítette, hogy aztán csatlakozzanak a többiekhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése