Sekos előélete

Legelső este, mikor a Vér-tó törzse felett közösen őrködtek. Sekos a tó partján feküdt, Anja pedig az oldalának dőlve, az eget bámulva. A bestia rákérdezett:
-Nem bánod, ha az első éjszakán te őrködsz, ugye?
-Á...- mondta a lány lazán, és megejtett egy halvány mosolyt- egyáltalán nem. Ma este csodálatos az ég... Már ezt a látványt is bűnt lenne elmulasztani. Társa halkan nevetett, majd fejét kényelembe helyezte.

Azonban nem jött olyan könnyen álom a szemére. Ismételten tudatosult benne a változás. Érezte, hogy lassan eluralkodik rajta valami mély és sötét érzés. Sóhajtott, halk nyüszítés kíséretében. Ez viszont a kis vörösnek is feltűnt. Feláll, és megdörzsölte a nyakát:
-Hé, minden rendben? Sekos rápillantott:
-Csak hiányoznak... Merengve nézett maga elé és folytatta:
-Voltam már egyedül... de sosem voltam magányos, mivel volt kivel beszélnem. A magányt most érzem először...

Anja elkomorodott. Elvégre az egész az  ő hibája, nemcsak ironikus lett volna, ha elkezdte volna sajnáltatni, de még nem is érezte ezt helyénvalónak. Tovább simogatta, és elgondolkozott, hogy a három fej közt sosem látott marakodást. Inkább erre kérdezett rá:
-Hogyhogy mindig együtt tudtatok működni? Gondolom, nem mindig egyezett a véleményetek. Sekos megejtett egy pillanatra egy sötét mosolyt, majd válaszolt:
-Valóban nem. De mivel a Magányos tűzhányó kígyói közül én voltam az, aki egy rendellenesség miatt három fejjel született, így a mesterek úgy gondolták,  hogy ebből előnyt kovácsolnak. Nemcsak jól kiképeztek, de nagyon komoly fegyelmet is tanultunk, hisz az volt a sikerünk kulcsa, hogy a legvégsőkig együttműködjünk. Egy idő után, egyszerűen csak koordinációs okokból én adtam az utasításokat a másik két fejnek.

Starghost elmosolyodott:
-Érdekes történet. Ezért lettél kapuőr is, mi? Annyit emlegetted azt a posztot. Sekos bólintott:
-Igen, ezért. Pont azért tudtam betölteni azt a helyet, mert más voltam, mint a többiek. Tökéletesen tudtam végezni a munkámat. A lány továbbkérdezett:
-És a többi kígyóval mi van? A bestia vállat vont:
-A mi fajtánk igazán magának való. Nem nagyon érintkezünk a külvilággal. Az én esetem különleges volt ebből a szempontból. Nemcsak eltértem a többiektől, de amikor Nixa kapuiba őrt kerestek, a mesterek tudták, hogy ezt a feladatot nekem találták ki. Viszont, miután a kapuk őrzésére nem volt szükség, már annyira megszerettem a külvilágot, hogy inkább itt kint akartam szerencsét próbálni. Így kerültem ide, a Vér-tóhoz.

A lány ismét nekidőlt:
-Lehet ebben a helyben valami. Látod, én is itt ragadtam... Sekos elmosolyodott, és lehunyta szemét:
-Könnyen meglehet, barátom.... könnyen meglehet.