recovered passion 1.

"Számomra a zene 

a legmámorítóbb alkohol, 

a legütősebb drog, 

és az ihlet legtisztább forrása, 

melyből isteni élvezet meríteni"

Reggeli szűrt fény folyt be a fellegekből a fák lombjai közé, a patakhoz, és a hegyekhez. Shakara ezt a látványt csodálta, amikor az ablakából kifelé meredve mélyedt gondolataiba. Merengését barátja Alba zavarta meg, ahogy belibbent a terembe:

-Mi van, öreg haver, mi ez a kukaság? Még mindig azon a lányon emészted magad? Shakara felkapta a fejét, ahogy barátjára nézett, majd ismét ki az ablakon:

-Nem, dehogy. Azt már sikerült tisztázni. A holdherceg azonban nem érte be ennyivel. Odament hozzá, és tovább nyaggatta:

-Akkor meg mi ücsörögsz itt egymagadba, bámulva a semmibe? A Di világ ura folytatta:

-Eszembe jutott a Nekromágus…- félig jóbarátjára sandított- már egy jó ideje nem láttam. Utólag tudtam meg Yuztól is, hogy a közelmúltban erre járt. 

Ismét kifelé nézett:

-Ő és Jena szálltak vele szembe, a tudtom nélkül- idegesen ökölbe szorította a kezét- ennyire a figyelmemen kívül esett a rohadék. Ez nem történhet meg még egyszer, Alba. Nem engedhetem, hogy a srácoknak, vagy akárki másnak fájdalmat okozhasson.  A hold herceg felvonta a szemöldökét:

-Nem vagy egy kicsit paranoiás? A minap is nekiestél valami vadidegennek, mert a lányod szerint csak egy kicsit is gyanús volt. Shakara mancsaiba süllyesztette arcát:

-Igazad van- sóhajtott- túlságosan aggodalmaskodok. Elvette mancsait, és jóbarátjára nézett:

-De annyi felelősség van rajtam… mindenre próbálok odafigyelni. Alba bizalmasan megpaskolta a hátát:

-Tudom, haver, tudom… De azért neked is néha kicsit el kell engedned. Shayla és Tom Focus is lazítanak mostanság. A Di világ ura bizalmasan visszamosolygott.

Ekkor súlyosan megremegett az egész világ. Mind felkapták a felüket. Elisir és Tía kinéztek a palotából, és a patak partjáról Tyxblack is felkapta fejét. A rengések folyamán nem a föld, hanem az ég repedt meg rövid időn belül. Kisebb szilánkok el is kezdtek hullni belőle… az ég mögött csak üresen tátongó feketeség volt. Elisir riadtan felsikított:

-Ez a világ darabokra fog törni! Alba barátjára nézett:

-Mi a fene folyik itt? Shakara felállt, és elindult kifelé:

-A kerék világban történhetett valami. Azonnal oda kell mennünk.

Amint kilépett az ajtón, felemelte karját:

-Aco! Hívására Azonnal lezubogott az égből a szellem griff, és a jobbjára állt. Gazdája megpaskolta a nyakát:

-Te velünk jössz- majd az egykori harmadik őr felé fordult- Tyxblack! Az óriás felé kapta a fejét:

-Igen, uram? Shakara folytatta:

-Te maradj itt a Di világba, amíg vissza nem érünk. Védd az ellenséges behatolóktól. Ha Yuz és Jena hazaérnének, nekik egy szót se. De vigyázz rájuk. Tyxblack Dark főbólintással jelezte, hogy megértette. Közben Elisir, Alba és Tía felsorakoztak Shakara mögött. A Di világ ura feléjük fordult:

-Mindenki megvan? Azon szinkronban bólogattak, mire az uralkodó bizalmasan elmosolyodott:

-Remek, akkor indulhatunk…

A kerék világban valóban nem volt egészen rendjén minden. Az egyik széléről egy komplett oszlop dőlt ki, fogaskerekestül. Így a konstrukció ezen szakasza igencsak akadozott. A kis csapat azonnal fürkészte a tettest. Tía azonban a keresés helyett azonban a tettek mezejére lépett:

-Ez azonnal meg kell csinálnunk- sietett a ledőlt szakaszhoz- idővel az akadozás az egész konstrukciót tönkreteheti, és összedőlhet. Amint alakot váltott volna, hogy felemelje az oszlopot, oldalról szépen telibe találta egy gömbvillám, olyan erővel, hogy visszafaralt társaihoz. A többiek mind a támadás irányába kapták fejüket.

Nekromágus jött lassan elő… néhány furcsa szárnyas, sörényes, vörös szemű lény kíséretében, akik úgy néztek ki, mintha Shakara árnyékai lettek volna.

-Na, azért ne olyan gyorsan- szólt a mágus- a java még hátra van. Shakara idegesen feljebb emelte szárnyait:

-Te?- fakadt ki.

-Csodálatos, nem?- mutatott körbe a Nekromágus- a fogaskerekek megbuherálásával ide tudtalak csalni. Ó, ők pedig a katonáim. A fiad véréből teremtettem őket, miután sikerült az elátkozott tőrömmel megsebeznem. Olyan ügyes kis fegyver… napokig még az életerejét is képes voltam elszívni. Azt már nem tudom, hogy utána mi történt… viszont ez nekem elég volt, hogy megteremtsem ezt a sereget, akik ugyanazokkal az erőkkel rendelkeznek, mint te.

Tía szemei elkerekedtek:

-Hú, most aztán szarban vagyunk… Alba közelebb hajolt barátjához:

-Te öregem… tudom, hogy rengeteg áldás van rajtad. Szóval inkább azzal kezdjük, hogy melyik istentől nem kaptál áldást. A Di világ ura félig a hold hercegre sandított:

-A víz, a szél, a föld, és a méreg urától. Alba ironikusan hozzátette:

-Ó, ettől máris jobban érzem magam… Kész szerencse, hogy én csak  ezek közül a vízmágiával rendelkezem!

A Nekromegáus intett:

-Elkapni! Az árnyak megrohamozták őket. Shakara nem esett kétségbe. Azonnal, puszta karmokkal támadta ellenfeleit. Alba úgyszintén nem. Először holfény mágiával próbálkozott. Minimális szinten volt csak hatásos, mivel a Holdistennő egyben maga volt Echo, Shakara anyja, így a vérből megidézett árnyak erre is bizonyos fokig ellenállóak voltak.

-A fene a formátokat!- fakadt ki Alba, miközben az egyikőjük lángcsóvája erősen vállba találta. Aztán felkapta karjait:

-Víztükör! Sugárban felcsapott előtte a víz, egyfajta falat alkotva... majd sima, tiszta tükörré szilárdult. Ahogy az árnyak meglátták magukat benne, először leblokkoltak... majd egymásra néztek... és egymást kezdték el gyilkolászni.

Tía úgy váltogatta harc közben alakját, mint más a fantáziáját. Két váltás közt látta a hold herceg trükkjét, majd megszólalt:

-Ilyet se láttam még. Alba felé fordult:

-Primitív tükörmágia. Kevesen ismerik. Majd elsuhant, másik két árnyat véve célba. A kaméleon is alakot öltött... most egy óriáspolipét, mely elragadta az árnyakat, és egész egyszerűen összetörte őket szorításával. 

Acónak sem jelentettek különösebb gondot. Ő az egek ura volt: remek szélviharokat gerjesztett, amikkel a tengerbe fújta ellenfeleit, vagy pedig egész egyszerűen fellökte őket, vagy hegyes tollzáport zúdított rájuk. Elisir viszont nagyon bajlódott velük. Ő egyedül hold- és szónikus mágiát ismert, hisz mégiscsak holdpapnő volt sokáig. Ezek viszont semmit nem értek a Shakara véréből idézett lényekkel szemben. Csak hátrált, és hátrált... egyre kétségbeesetten.

-Valakinek van még valami ötlete, hogy mit lehet ezekkel csinálni? Tía meglátta őt, hogy szorul körülötte a hurok, majd két ütés között rákérdezett:

-Psychikus képességed van? A holdpapnő ránézett, és bólintott:

-Csak amennyi a transzhoz szükséges. A kaméleon elmosolyodott:

-Megteszi... Azzal egy szökkenéssel már ott is volt... Elisir testére fonódott, obszidián feketén csillogó, mindkét karján végigfutó pántokként, melyek szem alakban fonódtak össze tenyereiben, valamint még egy szem alakban a mellkasán, és egy harmadik szem alakban a homlokán. A papnő hallani vélte a kaméleon hangját:

-Rendelkezz velem. Felerősítem a pszíchikus képességed. Elisir elmosolyodott, lehunyta szemeit, kitárta kezeit, és koncentrált.

Shakara három ütés és két rúgás után arra lett figyelmes, hogy kedvese körül egész egyszerűen kidőlnek az árnyak. A holdpapnő mentálisan megbénította őket. Shakara elmosolyodott:

-Ez az én feleségem... Alba nevetett:

-Meg az enyém is- majd tovacsusszant, be az árnyak egyik kisebb gyűrűjébe. Körbenézett, és elvigyorodott:

-Na mi van, pofikáim, az arcotokra fagyott a mosoly? Erre a kijelentésre az ellenség megindult. A hold herceg viszont mindkét mancsát a földre vágta:

-Freeze, don't move! A varázslatra a földből kicsapó fagyos pára azonnal jégbe zárta az árnyakat. 

A Di világ ura pedig kezdte unni a huzavonát. Nem használta a mágiáját, tudta, hogy semmi értelme. Így viszont végeláthatatlannak tűnt a sereg. Aztán megpillantotta az árnyak felett a Nekromágust. Elmosolyodott egy pillanatra... majd egy határozott irammal kirepült ellenfelei karmai közül, és célba vette a varázslót. A Nekromágus épp az utolsó pillanatba vette észre a zuhanórepülésben felé tartó sárkányembert. Épphogy sikerült elugrania. Végiggurult a földön, és felkapta felé a fejét:

-Te mocskos...  Shakara nekiesett, egy erősebb ütéssel nemhogy méterekre megküldte, de a koponyasisak az a része kissé be is törött:

-Minek hadakozzak a bábuiddal, amikor sokkal egyszerűbb téged, mint bábmester elintézni?

A Nekromágus nagy nehezen visszanyerte egyensúlyát, kissé zihált is:

-Okos vagy, Shakara Sera... mindig is méltó ellenfél voltál. Viszont én is tudom a gyenge pontodat. A Di világ ura kissé elkomorult. Majd mielőtt feleszmélt volna, a Nekormágus már fordította is a botját... és halálos csontpengéket idézett, amik száguldottak Elisir felé. 

Shakara szemei elkerekedtek. Egy pillanatra sem tétovázott. Elektromos mágiáját felhasználva villámgyorsasággal ugrott a csontpengék útjába, megvédve kedvesét. Hatalmas puffanással csapódott a földre. Elisir felkapta a fejét, és sikított. Az obszidián ékszer lecsusszant róla, és így visszaváltozva Tía elhűlten meredt a látványra. Alba is megállt, és döbbenten nézte a lassan elvérző, és remegő barátját, amint testéből kiáll a 20-25 csontpenge.

-Shakara!- kiáltott fel kétségeesetten Elisir. A sárkány tekintete üvegesen meredt az ég felé, de szája mintha szavakat formált volna... talán a sokk miatt motyogott valamit... talán félrebeszélt. És ezalatt lassan fehér lángok gyúltak fel testén, amik fokozatosan nőttek... szép nagy lánggá, melyek kezdték ellepni. Elisir a könnyei között még látta, hogy kedvese smaragdzöld szemei lecsukódnak... majd teste teljesen eltűnik a vakítóan fehér, már égig csapó lángok közt...