a Baima testvérek

Phernai herceg képzése során nemcsak szülei és nagybátyja, de a Baima testvérek is tanították. A harcművész család leszármazottjai fejenként kaptak egy-egy hetet, amíg átadták tudásukat. Ezek a hetek igencsak intenzívek voltak, de a herceg örömmel vágott bele a tanulásba, és közben meg is ismerkedett új tanáraival.
Az első héten Shiroi tanította, aki az ősi hagyományokhoz ragaszkodott. Ő a legrégebb, legtisztább mozdulatsorokat és technikákat tanította, és hogy a probléma megoldásához vagy ha bármi kérdése van, mindig az ősi forráshoz nyúljon vissza. Ott mindig talál választ, megoldást.
A második héten Shiroi nővére, Murasaki vette át a stafétát. Ő annak idején hosszú útnak indult, és felszínesebb, kapkodó civilizációban élt sokáig, ott is meg kellett tanulnia alkalmazkodni. Ő az alkalmazkodás, a nyitottság tudását osztotta meg a trónörökössel, és hogy az új tudását ne csak kamatoztassa, hanem merje is felhasználni. Valamint- miután Murasaki nyomozó is volt az új világban- megosztotta vele, hogy a harcstílus olyan, mint az ujjlenyomat: mindenkinek megvan a maga sajátja, emellett minden bizonyára rejteni fogja a gyenge pontját. A jelekből való olvasás a saját malmára hajthatja a vizet.
A harmadik héten az egyetlen férfi tag, Hana oktatta. Ő a fegyverek és pajzsok használatának tudományát adta át. Hangsúlyozta, hogy bár minden fegyvernek megvannak a maga korlátai, azt csakis a fegyverhasználó fantáziája szabja meg, hogy miként használja. Mutatta saját alkarkardját, mely maga nemében egyedülálló volt, (olyan volt, mint egy fémkesztyű,de az ujjvégek felett impozáns kardéjben folytatódott) hozzátéve, hogy az egyéni fegyvereket készítőjükről, használójukról sokat árulkodnak.
Őt követte Shayla. Ő türelemre tanította, az összpontosítás jelentőségére, és hogy mindig várja ki a megfelelő pillanatot. A jó időben, jó helyen ért találat akár az életét mentheti.
És végül ott volt Tornado, a fekete. Ő egy nagyon harcias, és agresszív tanár volt. Az első napokban Phernai igyekezett tenni, amit mond, és jószerivel sikerült is neki.

Viszont a hét közepén nem tudta kivédeni tanára egyik ütését, amely olyan erős volt, hogy a fal adta a másikat. A herceg meg is rémült, nemcsak a kudarc tudatától, hanem, hogy a fekete táltos ütése ilyen erős.
-Állj fel!- utasította Tornado, majd felé hajította az egyik pengebeültetésű legyezőt. A tanítvány megriadt, és menekülésbe kezdett. A visszaérkező legyezőt elkapta a tanár, majd célba vette:
-Ne menekülj! Phernai az első két ütést még szépen védte, viszont a harmadik-negyediktől ismét padlót fogott:
-Hagyd abba, kérlek!- kiáltott fel rémülten, hisz már nem tudta követni Tornado mozdulatait. A harcos azonban ismét előkapta az egyik legyezőt:
-Ne nyavalyogj, hanem harcolj! Másképp nem fogod megtanulni. Vagy talán a csatatéren is sírni fogsz anyádék után? A herceg próbálta összeszedni magát, és felállni. A fekete táltos azonban nem várta meg, amíg felveszi a támadóállást, hanem azonnal felé hajította a gyilkos legyezőt.

Ekkor viszont Hana elé ugrott, és az alkarkarddal hárított.
-Te meg mégis mi a frászkarikát művelsz?- ordított rá. Tornado ismét elkapta a legyezőt, majd eltette:
-Nem látod? Tanítom! Azonban unokatestvére tovább kiabált:
-Te nem tanítod, te dilinyós, hanem megölöd! Azt akarod, hogy őfelsége életfogytiglan börtönbe zárjon? Felelősek vagyunk a hercegért. A fekete táltos elhúzta a száját:
-Ahogy gondolod! Pátyolgasd csak! De ettől nem lesz belőle jobb harcos. Nem lehet elég korán megtanulni, hogy az élet nem móka és kacagás, hanem igenis komoly. Hana viszont a felsegítette a herceget, megfogta a kezét, majd felcsóválva visszanézett unokatestvérére:
-Te nem vagy normális... Talán igazad van, de nem tudod, hogy hol a határ- majd elindult a tanítvánnyal- gyere, Phernai...

Átmentek a kastély egyik szárnyába, ahol Hana lekente a herceg sebeit. Utóbbi szokatlanul csendes volt, és csak meredt maga elé. Ez a harcosnak is feltűnt:
-Hé, kölyök... minden rendben? Phernai lehangoltan nézett vissza rá:
-Tornadónak igaza van. Nem tudtam követni, olyan gyors volt. Nem lesz belőlem jó harcos... A tanár bizalmasan a vállára tette kezét, és elmosolyodott:
-Ez nem ilyen egyszerű. Te egy okos, figyelmes, és kíváncsi gyerek vagy. De pontosan gyerek lévén Tornado nem várhatja el tőled, hogy úgy harcolj, mint egy felnőtt. Te még csak tanulsz, egy így van rendjén: nem lehet azonnal a legmagasabb szinten kezdeni. Csakis az alapoktól lehet, szép fokozatosan felfelé. Phernai elmosolyodott. Valamelyest visszatért az önbizalma.

Hana pedig folytatta:
-Tornadóra pedig ne haragudj. Ilyen a természete, mert sokszor megszólták a fekete színe miatt, főleg a család elődjei. Mi négyen nem foglalkoztunk vele, de benne mindennél erősebb volt a bizonyítási vágy, és akárhogy igyekezett, csak negatív megkülönböztetésben részesült. Sokáig még a húgát is utálta emiatt. A herceg figyelmesen hallgatta a történetet, majd rákérdezett:
-Az ő húga Shayla, ugye? Mint anya... A harcos bólintott:
-Nagyon ritka, hogy ebben a világban kétszer előfordul ugyanaz a név. Nem is tudom, hogy Shayla hogy kaphatta ezt. Pedig ő és őfelsége nagyjából egyidősek, még csak azt sem mondhatnánk, hogy egyik kapta a másik után. Talán csak azért volt így, mert a kanonikus nyelven ez a név "fehér"-et jelent. Phernai viszont tovább kérdezősködött:
-És a többiek nevei? Hana látta, hogy a kölyök milyen érdeklődő, tehát folytatta:
-Shiroi szintén fehéret jelent, a Murasaki pedig bíbort. Ő az új világba való útja során megváltoztatta a nevét Phillippára, mert úgy érezte, hogy abban a környezetben helytállóbb. Én pedig azért kaptam ezt a nevet, mert miután ennyi lány vesz körbe a családba, úgy arányosan annyi szelídség is ragadt rám. A herceg elmosolyodott:
-Mesélsz még a családodról? Azonban Hana megfogta a kezét, és elindult vele:
-Majd holnap. Már véget ért az edzésed. Pihend ki magad, rád fér. Én pedig beszélek Tornadóval és a szüleiddel...