Kicsi hatalmas robbanásra riadt fel. Úgy ahogy volt, hálóköntösben kirohant az erkélyre, hogy megnézze, mi történt. A látvány magáért beszélt: a kapu berobbantva, és vagy öt sárkányemberszerű árnyék rohangált fel-alá... leszámítva azt a néhányat, amiket Celestino már kettévágott.
Merthogy a testőr masszívan küzdött velük. A lovagi készségeknek csodálatosan elsajátította, de a mágiát nem, amivel viszont az ellenség rendelkezett. Az előzőektől össze is szedett némi égési sérülést, és a következőtől is egy látványos végigkarmolást az arcára, ahogy átszúrta. Azzal a lendülettel már fordult is a következőre, és lecsapta a fejét, de másik kettő mágiával hátba támadta. A sötét angyal látványosan végigfarolt az udvaron, neki az egyik falnak.
De abszolút nem vette magára. Tápászkodott is fel. Ekkor látta, hogy úrnője már veti is le magát a magasból, és lidérclángokkal megsemmisíti az egyiket. A maradék kettő már támadt felé, de Celestino odasietett, és félrelökte őket az útból, védelmezően Kicsi elé állva:
-Menj vissza, úrnőm. Ez túl veszélyes... Kicsi kinézett a háta mögül, végigmérve őt, majd megszólalt:
-Még te beszélsz? A testőr azonban félig felé fordította a fejét:
-Kérlek, a saját érdekedben...
A beszélgetésüket félbeszakította a két árny, amik a sötét angyalra vetették magukat. Celestino hevesen védekezett. Kicsi viszont nem hagyta annyiban. Bevetette démon mágiáját, és ahogy az egyiknek megragadta az arcát, egész egyszerűen elhamvasztotta. Észlelve, hogy eggyel kevesebb a gond, a testőr sikeresen lerúgta magáról az utolsót is, és ketté hasította.
A harc véget ért. Elfáradt, zihált, és tele volt sérülésekkel. De örömmel nyugtázta, hogy sikeresen szolgált. Kicsi szembefordult vele. Kissé lesajnálóan végigmérte, és az arcára tette a kezét:
-Miért nem szóltál, hogy megtámadtak minket? Celestino alázatosan visszamosolygott, és a hölgy kezére helyezte kezét:
-Az a feladatom, hogy megvédjelek. Ha szólok, akkor csak vesztegettem volna az időt, és a támadók bejutnak. Úrnője elmosolyodott, kicsit csóválva a fejét:
-Még mindig túlságosan úgy gondolkozol, mint egy katona- majd hozzábújt.
Azonban a testőr az egykori hollónemesnél eddig szolgált hónapok után érezte, hogy változik. Már azzal is, hogy a karjaiba zárt észlelte, hogy képes kifejezni iránta egy mélyebb, bizalmasabb ragaszkodást. És hogy nemcsak a puszta szolgálattal tehet úrnője kedvére, hanem olyan csekélységekkel is, mint mikor a zongorán játszik neki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése