Álmos délelőtt. Anja Starghost már aludt, Sekos viszont ébredezett. A lányra nézett, aki összehúzta magát, mint egy macska. Egész jól összeszoktak ők ketten, és mint a Vér-tó törzsének őrei egész jól kiegészítik egymást. Úgy tűnik jó döntés volt ilyen feladatot bízni rá.
Amint ezt végiggondolta, fény szállt le a magasból. Jól tudta mi ez... a kis vörös érkezése előtt gyakran találkozott a jelenséggel. Lassan elmászott társa mellől, és a fény forrásához baktatott. A ragyogás elállt, mire odaért. A látogatók nem akárkik voltak, hanem a bírónő az RTG-ről négy fajtárs, négy holdfénytolvaj és négy zodiákusi kíséretében. Alaposan végig is mérte a bestiát:
-Sekos... mintha megváltoztál volna.
-Az utóbbi hónapok meglehetősen eseménydúsak voltak- választ az őr- történt néhány változás.
-Remélem, Starghostot illetően is- folytatta a bíró- ugyanis érte jöttünk. Sekosban most tudatosult, hogy a kis vörössel való kapcsolata csak átmeneti. Meg is feledkezett róla, hogy csak átnevelnie kell őt, és nem többet. Viszont már alaposan összeszoktak, és nem akaródzott elengednie.
-Még nem egészen beszámítható- válaszolt- van még vele dolgom.
A bírónő bólintott:
-Értem- majd felírt valamit, és intett a katonáknak- akkor viszont halálbüntetéssel sújtjuk. Erre a kijelentésre, és a katonák közelítésére Sekos azonnal támadóállást vett fel, majd a törvényszolgára nézett:
-Micsoda?- fakadt ki- mégis milyen alapon? A nő folytatta:
-Te mondtad, hogy még mindig nem egészen beszámítható. Ez azt jelenti, hogy ez a személy már menthetetlen. Egy bolygón sem tudtak vele bánni a világegyetemben, így hát nem maradt más hátra. A bestia állta a katonák útját. A bíró felvonta szemöldökét a jelenség láttán.
-Sekos... legyél szíves arrébb fáradni. Ez a törvény. Az őr halkan mordult:
-Nem engedem, hogy elvigyétek. A nő folytatta:
-Ezzel szövetségi törvényt szegsz. De ha a szép szó nem használ...
Egy látványosabb intéssel jelzett a katonáknak, akik fenyegetően megindultak Sekos felé. A szörnyeteg is rákészült a fogadtatásukra, vicsorítva, szárnyait kitárva... Mire a két fél között széles sávban felcsaptak a lángok. Mind a katonák, mind Sekos meghátrált. Aztán a bírónő levette elkerekedett szemeiről a szemüveget. Nem igen hitt a szemének, mikor meglátta, hogy ki is idézte azt a félelmetes tűzkerítést. Anja volt az... és az őrt védelmezte. Ki is fakadt:
-Ne merészeljétek bántani! A sárkány kissé megriadt, majd odahajolt hozzá:
-Miért nem vagy a helyeden? Azt hittem, hogy alszol. A lány visszanézett rá:
-Te se hagytad volna, hogy elvigyenek. Úgy én sem, hogy bántsanak...
Erre már a katonák is látványosan elképedtek. A bíró pedig valamit kapkodva jegyzetelt. Végül visszahívta a többieket, Anja pedig a veszély elmúltával csillapította a lángokat. Egyedül Sekos nyugtalankodott. Furdalta, hogy milyen döntés születik ezután. A törvényszolga fel is kapta a fejét:
-Anja Starghost kiállt valaki mellett. Ilyesmit a Zodiákusi mészárlás óta nem csinált- kicsit közelebb lépett, és a szörnyeteg szemeibe nézett- Ezek szerint megváltozott. De akkor miért hazudtál nekünk? Sekos kissé elszégyellte magát. Szerencsére, akadt még egy jó érve:
-Mivel már az elején megállapítottad a változást, láthattad, hogy a másik két fejem hiányzik. Ezeknek a hiányában nem tudom olyan mértékben ellátni a feladatom, ahogy eddig. Szükségem van Starghost segítségére, hogy ugyanolyan teljes körűen végezhessem a munkámat, mint eddig.
A bírónő a lányra nézett... majd a sárkányra... majd ismét a lányra. Valóban, több nép is nehezen bírt vele a hatalma miatt, de olybá tűnik, hogy Sekos mégis tud vele bánni. Halkan sóhajtott:
-Hát legyen- ismét jegyzetelt, és intett a katonáknak. Azok szépen felsorakoztak köré, majd a fény kíséretében eltűntek. Sekos sóhajtott, majd a lányra nézett. Anja komoran vissza rá, majd maga elé:
-Köszönöm... Az őr azonban nem hagyta annyiban. Lehajtotta hozzá fejét, rá a vállára. Ezzel már mosolyt csalt társa arcára, aki válaszképp a fejéhez bújt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése