step back to the light

Jena céltudatosan haladt... egészen Északra, a jégpalotába. Semifar ugyan meglepetten, de szeretettel fogadta, átölelve és homlokon csókolva:
-Kicsi Jena Sera... sokat nőttél, mióta utoljára láttalak. Mi járatban errefelé? A lányra arcára mosolyt csalt ez a kedves fogadtatás.
-Éppen elvonulok a többiektől. Ismét keresem a tisztító fényt. Az istennő elmosolyodott, majd megfogta a látogató kezét, és beljebb vezette.

Ismét abba a terembe kerültek, ahol annak idején is voltak. Jena maga próbált egyre mélyebbre kerülni a meditáció alatt, ahogy Semifar lassan gyengítette a fényt. Azonban az istennőnek feltűnt valami. A procedúrában gond lehetett, ugyanis csak minden második könny fénylett... egy idő után már egyik se. Ismét kivilágította fokozatosan a termet, majd a lány vállára tette kezét:
-Valamit nem tudsz elengedni. Akarsz róla beszélni?

Vendége letörölte könnyeit, majd válaszolt:
-Nekem ez nem megy, Semifar... Még nem akadtam fenn azon, hogy a bátyámat a vele való párbajon ismertem meg. Még azon sem, hogy apának teljes családja van, hisz szinte azonnal befogadtak. Viszont az már nem, hogy anya egy másik férfival van. Miért nem harcolt apáért annak idején? Miért hagyta elmenni? Hogy lehetett ilyen gyáva? Nem akarok egy ilyen idegen manuszt a családba, csak apát...

Az istennő sóhajtott, majd végigsimította a lány fejét:
-Nehezen fogadod el, hogy anyád szeretne párkapcsolatban élni. Pedig mi mind társas lények vagyunk. És ne tartsd gyávának, kellett neki az erő, hogy elfogadja, hogy Shakara mást szeret, és továbblépjen. Tartott egy kis szünetet, majd folytatta:
-Gondolkoztál már azon, hogy Kicsi miért ilyen jó a démon mágiában? Jena ártatlanul vállat vont, Semifar pedig mondta tovább:
-Mert démonként kezdte az életét. Az első nagy változás és továbblépés az életében az volt, hogy levágta a szarvait, és tollassá változtatta a szárnyát. Meg akart szabadulni a haragosaitól és mindentől a múltjához kötötte. Viszont nem tudta, hogy ezzel az új alakkal mivé lett, és kereste a helyét. Akkor találkozott Shakarával, aki beszélt neki a lázadásról, és segített neki utat találni a bizonytalanságból. Ezért is szeretett belé: az új életében ő volt a legelső támasza.

Jena meredt maga elé, sóhajtott, majd halkan megjegyezte:
-Ez is a Sötétség műve volt, mi?- ismét a fény istennőre nézett- Hallottam róla, hogy nem kedveli Elisirt. Meg tudom, hogy ezt a sötét angyalt is ő küldte hozzánk. Mesélte, hogy a legelső emléke az Sötétség. Úgy látszik, rendkívül élvezi, hogy bekavarhat. Te ezt hogy tudod tolerálni? Semifar ismét készségesen válaszolt:
-Egyetlen egyszer féltem tőle igazán. Még a világok hajnalán, amikor az istenek, az anyag és velük együtt a jó és a rossz is megszületett. Mivel Sötétség mindenkinek és mindennek teret engedett, úgy a rossznak is. Ennek az lett a következménye, hogy hamarosan felgyülemlett benne, és az akkori fiatal világot elkezdte vadul pusztítani. Akkor hoztam létre a jégpalotámat, védve magam tőle. Nem mertem visszatámadni, ahhoz túlságosan féltem. Sóhajtott:
-Aztán felismertem, hogy mi a dolgom. Akkor volt az első alkalom, hogy megtisztítottam minden rossztól. Fel kell ismerni, hogy mi a dolgunk, hogy mit tudnánk tenni.

A lány ismét ránézett:
-Ehhez hogy jön az, hogy szeret bekavarni? Az istennő szelíden elmosolyodott:
-Inkább úgy mondanám, hogy meglehetősen egyedi módon segít  mások problémájának megoldásában. Mindig olyan helyzetbe keveri őket, olyanokkal hozza őket össze, akik rendelkeznek olyan képességekkel, amikkel a probléma megoldható. Kicsinek egy biztos támasz kellett, Yuznak az, hogy ne szálljon el magától, neked jogod volt megismerned a családod többi részét, Celestino pedig minden alapvető érzést tanul újra. Az, hogy ezek a találkozások miként folytatódnak, az már a halandó döntésen múlik.

Jena ekkor megnyugodni látszott. Ismét szipogott, viszont a könnyei ragyogtak. Próbálta is törölgetni, ahogy beszélt:
-Eddig úgy tűnt, hogy az a sötét angyal hasonlít apára- kissé ironikusan elmosolyodott- Most látom, hogy hatalmasat tévedtem. Apa már rengeteg világot megjárt, rengeteg tapasztalat van a háta mögött, tele emlékekkel. A sötét angyalnak pedig nincsenek emlékei... emiatt a tapasztalatai is elvesztek. A kis szerencsétlen... Semifar közelebb hajolt hozzá, tovább mosolyogva szelíden:
-Sajnálod őt? Azonban a lány megtévesztésként a fejét csóválta.

Az istennőt azonban nem lehetett ilyen könnyen becsapni. Megsimogatta a vállát:
-Elisirrel is jól megértitek egymást, mégsem hívod szükségszerűen az anyádnak. Nem muszáj Celestinónál is másképp lennie. Jena erre viszont már nem válaszolt semmit, csak hálásan és viharosan megölelte a fény urát...