Charmina az araboknál töltött meredek látogatás után valóban visszament kis birodalmába és az első lakókkal befejezte Cor Shaiola városának restaurálását. Az annak idején dicső főváros most a sziget egyetlen településeként, de új fényében tündökölt. Meg is csodálta a közös munka eredményét. Kobrafog odalibbent hozzá:
-Ha szabad megjegyeznem, páratlan munka. A lány vissza rá:
-De a segítségetek nélkül nem sikerült volna-végignézett a többieken is- köszönöm nektek mind. Csodálatosan alkottunk.
-Elmehetünk már?- ugatott be unottan a tolvaj leopárd.
-Laya!- szólt rá a kapitány, majd visszanézett a lányra- Igazából arra gondoltunk, hogy maradnánk még egy darabig... amíg egy kicsit megszedjük magunkat. A matróz folytatta:
-A vérünk úgyse válik vízzé, a tenger a mi otthonunk. Charmina bólintott:
-Természetesen, ahogy kényelmes. Közelebb lépett hozzájuk, és hozzátette:
-Ezek után titeket bármikor szívesen látlak. Azzal, hogy hozzájárultatok Cor Shaiola feltámasztásának, tiszteletbeli polgárokká nevezlek ki titeket. Leo és a két leopárd alázatosan meghajolt... viszont a kis gyöngyhalász egész egyszerűen a lány nyakába ugrott:
-Én is szeret! Köszönöm! A fiatal úrnő felkacagott, és ő is átölelte a macskát:
-Ugyan... ez a legkevesebb.
Ahogy elengedték egymást, Chin-Hana kérdezett rá tiszteletteljesen:
-Mik a további tervek, úrnő? Charmina elmosolyodott:
-Egyelőre még egy kis életet kell vinni ebbe a városba. A többi újjáépítése ráér akkor, ha lesz elég lakója a szigetnek.
-És Shah?- kérdezte Voltali- egész szimpatikus alaknak tűnt, azt leszámítva, hogy leitatott.
A lány maga elé merengve próbált elfojtani egy mosolyt. Valóban, az egy vicces pillanat volt. De a szultánt túl idősnek érezte magához. Erre még rátett, hogy mint Andron szigetéről származó, nagyon belefáradt az emberek hazugságaiba... márpedig a szultán is ember volt. És ezzel együtt a felszín alatt talán ugyanolyan hazug, mint a többi...
Elgondolkozott... majd végül a kalózok felé fordult:
-Ha elindultok, szeretnélek megkérni titeket valamire. Timothy tisztelgett:
-Parancsolj velünk.
-Írok Shahnak- magyarázta a lány- szeretném, ha átadnátok neki. A matróz meghajolt:
-Szíves örömest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése