Hare Tzeg

Csak egy álmos hétköznap volt Nandun kicsi királyságában. Az oroszlánok és cirkóniák macska vérükhöz híven még mindig horpasztottak. Egyedül az egykori cirkuszlakók voltak fenn, nyugisan téve-véve. Ők is konszolidálódtak az évek során, elsősorban Zsazsa és Spot megbékéltek egymással. A bűvész zsiráf a tér közepén lévő tűzrakó helynél el is kezdett pár finomságot szeletelni. A nyúl és Yorrick izgatottan figyelte a manővert:
-Ó, figyeljünk, mert csalsz!- szórakozott vele Spot- mi lesz a menü? A bűvész visszanézett rájuk:
-Ha hoztok tűzifát, akkor megtudjátok. A nyúlt tisztelgett az udvari bolond pedig visszamosolygott:
-Számíthatsz ránk. Egy perc, és itt vagyunk!

A két régen összeszokott társ a sűrűbe vetette magát. Annak idején ismerkedtek össze, a legnagyobb bajban, és a kiszabadulásuk csak összébb kovácsolta őket. Erre csak hab volt a tortára, hogy Nendi letelepedést engedett nekik. Yorrick elmesélte, hogy az egykori határvidékről származott, és más, átutazó mutatványosoktól tanult. Viszont Spotról nem tudott senki semmit... csak azt, hogy a Nyulak szigetéről származott, ami Kelet mellett volt valahol.

A sárkány leányzó nem vette rossz néven, hogy társa nem mesél többet, annak ellenére sem, hogy Spotnak meglehetősen nagy volt a szája. Az erdőben való tevékenykedés során is csak árasztotta magából a szavakat:
-Mit gondolsz, Zsazsa mit készít? Olyan régen főzött már ránk, mindig a cirkóniák főznek. De attól mindig be lehet aludni, álmatag egy spinék ezek... Mit esznek annyi az álom síkon? A valóság is van olyan izgalmas...
-Hát...- szólalt meg kissé félénken Yorrick- mikor nagy nehezen kijutottunk Jaff kastélyából, és legszívesebben az alvásba menekültem volna. Ekkor a nyúlt felé fordult, és lazán elindult felé:
-Ugyan már, szépségem- majd átölelte, folytatva a megszokott beszéd stílusában- akkor nem hallhatnám azt a kis bájos hangod. Csipkerózsika sem túl beszédes, ugye tudod? Az udvari bolond visszamosolyogott.

Ekkor léptek törték meg a csendet. A páros odakapta a fejét. A fák közül egy szürkésbarna, sötét szemű, nyúl lépett elő. Sötétbarna, jó minőségű anyagból készül utazókabátot  viselt, nyakában rangját jelző kék ékköves medállal, fülei pedig egy apró aranypánttal voltak összefogva, mintha csak a haja lett volna kontyba kötve. Amint meglátta a párost, jobban szemügyre vette a másik nyulat, majd elmosolyodott:
-Ni csak... kit látnak szemeim. Hány éve is volt már? 5 vagy 6? Yorrick ekkor olyan reakciót tapasztalt Spottól, ami eddig soha: társa igencsak elkomorodott, és védelmezően elé állt, szemben az idegennek:

-Hare Tzeg... Mit keresel te itt? A jövevény megvakarta a fejét, majd kissé arrogánsan folytatta:
-Azt hiszem, rossz helyen fordultam le a Sólyom Kanyonnál- majd leengedte a kezét, és ismét egyenesen Spotra nézett- De ha már így összefutottunk...

Azzal a kabátja alá nyúlt mindkét kezével, és övéből előrántott egy-egy rövid kardot. Yorrick megrendült, társa még inkább elé állt, és támadóállást vett fel. Tzeg folytatta:
-Azt mondtam, hogy többé meg ne lássalak, különben a fejeddel fizetsz. Íme, betartom a szavam. Spot intett:
-Felőlem oké, én készen állok. A másik nyúl arrogánsan végigmérte, majd hozzátette:
-Így? Ez olyan megalázó... Legalább egy kést vegyél elő. Spot folytatta:
-Jól tudod, hogy nem használok fegyvert. Ekkor a félénk hang megszólalt a háta mögül:
-Spot... A fehér nyúl megfordult. Yorrick épp nyújtotta neki át a bojtos kardját. Azonban kissé mogorván visszaszólt:
-Ne avatkozz bele! Tzeg azonban halkan nevetett:
-Fogadd csak el a fegyvert, és mutasd meg, hogy nem szállt inadba a bátorság.

Erre a hangra viszont Spot már begurult. Kivonta az udvari bolond mancsai közül a fegyvert, és azzal a lendülettel már támadt is. Ellenfele látványosan védett, mindkét rövid karddal, majd mellkason rúgta. A fehér nyúl némileg megtántorodott. A következő, amit észlelt, hogy Tzeg már vészesen közelít felé. Épp egy hajszálon múlt, hogy még idejében maga elé kapta a bojtos kardot, és ezzel védett. Ellenfele majdnem lecsapta a fejét.
-Te számító dög!- ordította, majd egyik öklét felszabadítva orrba vágta a jövevényt. A szürkésbarna is megtántorodott, fájlalva vérző orrát.

Spot is úgy döntött, hogy nem hagy neki időt. Azonnal rávetette magát, kigáncsolta, és mikor Tzeg látványosan hanyatt vágódott, ő felemelte a bojtos kardot, hogy lesújtson rá. Azonban ellenfele ravaszabb volt. Egész egyszerűen az egyik rövid kardot belevágta a bokájába. A fehér nyúl fájdalmasan felordított, kínjában elejtve fegyverét. A herceg viszont itt nem állt le. Egy fordulattal kétszer is végigvágta őt, végül a földre lökte és sérült bokájával átellenes csuklóját is átszúrta.

Itt már Yorrick felkiáltott, és megindult felé. Tzeg észlelte, hogy a sárkány közeledik. Az egyik kardot felemelve mutatott felé fenyegetően:
-Ott maradsz, kislány! Ettől az udvari bolond úgy megijedt, hogy félelmében egész egyszerűen lebénult. A herceg pedig visszanézett ellenfelére, miután kihúzta csuklójából a fegyvert:
-Úgy döntöttem, hogy inkább meghagyom az életed, nikkel bolha- mondta lenézően, majd lassan feltápászkodott, és elrakta a rövid kardokat- most fosztottalak meg az artista képességeidtől. Többé esélyed sem lesz beleugrálnod az ügyeimbe. Azzal megfordult, és ismét eltűnt a sűrűbe.

Yorrick odasietett társához, és lassan felsegítette a földről:
-Sajnálom... segítenem kellett volna neked... csak... Azonban Spot leintette, és komoran folytatta:
-Jobb is, hogy nem tetted. Ez a kettőnk ügye volt. A bolond folytatta:
-Mégis ki volt ez a szörnyeteg? Ahogy felálltak, és a nyúl társára támaszkodhatott, folytatta:
-Ő Hare Tzeg, a Nyulak szigetének hercege. Kölyök korunk óta rivalizálunk. Egyszer úgy gondoltam, hogy jó ötlet zsonglőrködni néhány gyanús kinézetű üvegcséjével- majd sötéten elmosolyodott- így történt, hogy a nagyanyja temetésén egész nem trónolt... de nem a rangjával járón. Yorrick is érezte, hogy épp elharap egy nevetést, miközben mentek visszafelé. Majd Spot folytatta:
-És így történt, hogy száműzött a szigetről. Rajta keresztül megmocskoltam egy királyi szertartást...