Yuz látogatása

A 3. nap vége felé Kicsi komolyan aggódott, hogy nem éri el, és nem találja lányát. Nekiállt összepakolni, hogy a felkutatására indulhasson. Azonban épp, hogy kinyitotta a kaput, hogy kilépjen, a túloldalán egy, az együttesből már ismerős arcot pillantott meg.
-Szia- Yuz köszönt rá barátságosan- rosszkor jövök? A nemes meglepődött:
-Yuz... te itt?- meglepte a váratlan látogató jelenléte- nem is tudom, épp menni készültem. A srác finoman kérte:
-Csak egy perc. Ígérem, nem rabolom sokáig az időd. A villa úrnője elmosolyodott, majd végül beinvitálta a srácot, és lepakolt.

A nappaliban folytatták a beszélgetést, egy-egy ital mellett. Kicsi felvezette a témát:
-Nem igazán volt még alkalmunk beszélni egymással. Tehát mesélj, miért jöttél? Yuz letette a poharat, és belekezdett:
-Igazából Jenáról van szó. A nemes felvonta szemöldökeit:
-Tudsz róla valamit netán? A srác diszkréten leintette, és folytatta:
-Nem, nem, nem erről van szó- majd ismét a hölgyre nézett- sokkal inkább arról, hogy tudtam, hogy utána fogsz menni. Erről szeretnélek lebeszélni.

Kicsi értetlenül nézett vissza rá:
-Mégis miért? Ő a lányom, felelős vagyok érte. Yuz folytatta:
-Meg az én húgom is, és hidd el... tudom, hogy most jobb őt békén hagyni. A nemes arckifejezésén igencsak elült a döbbenet ennek hallatán. A jövevény egy pillanatra még felételezte is, hogy húga anyját sikerült alaposan megsértenie.

Tehát inkább sóhajtott, és mondta tovább:
-Figyelj, én is voltam már berágva... főleg Sötétségre, de miatta az egész családomra is, és napokra elmentem otthonról. Igaz, Jenával, de a családom nem tudott az egészről semmit. És őszintén... nem is akartam, hogy tudják. Kellett nekem az a pár nap, hogy rendbe tegyem a gondolataimat. Éppen ezért, ebből kiindulva tudom, hogy Jena nemcsak, hogy jól van, de neki is szüksége van egy kis magányra. Látta, hogy Kicsi arca lassan kétségbeesetté válik, így közelebb hajolt, és a kezére tette a kezét:
-Hidd el, nem lesz semmi gond.

Az egykori hollónemes valóban kissé nyugodtabbá vált. El is mosolyodott, és végigmérte a srácot:
-Igazán jóravaló gyerek vagy. Mondták már, hogy hasonlítasz apádra? Yuz vállat vont:
-Hát... mintha említették volna párszor. Kicsi halkan nevetett:
-Minden esetre örülök, hogy Jenának ilyen tesója van, mint te. A srác bólintott:
-Kösz- majd felállt- és tényleg ne aggódj. Ha minden igaz, Jena még a hét végéig visszatér...