átkozott legyen a név

Starghost álruhája elkészült: a sámántól kapott törzsi ruhákkal és a maszkkal egykori társai nem ismerhették fel. Egy kis hajón ment vissza a Zodiákusra... egészet a kráterig. Maga okozta a bolygónak azt az iszonyatos tájheget, ami már az űrből is látszott. Azóta a növények félénken nőtték be itt-ott... látszott, hogy maga a bolygó sem heverte ki ezt a megrázkódtatást. Anja kissé sajnálta... hisz abban a pillanatban nem a bolygóra, hanem a lakóira volt dühös... és a mérgét mégis az égitesten vezette le, felszántva annak arcát.

Ahogy ezen merengett, megszólalt egy hang a háta mögött:
-Nem túl szívderítő látvány, ugye? Az álarcos félig hátranézett. A mögötte álló nőben egy régi klántársát vélte felismerni, aki ugyanolyan méltóságteljesen, arcát határozott mosollyal állt, mint mindig. Folytatta is:
-Egy deviáns okozta, aki már egy másik világ foglya. Jobb is, hogy minél távolabb van tőlünk... Rémisztő volt a tette. Anja, mintha nem ismerné fel saját történetét, válaszolt:
-Meghiszem. Teljesen a volt társ felé fordult:
-A törzsem gyakran jósol csillagokból. Ha jól tudom, itt az egész népetek erre van kihegyezve. Az alak bólintott:
-Látom, jól informált vagy- majd intett- kövess, kérlek. Kicsit többet mesélek otthonunkról.

Starghost követte a nőt. Ahogy beljebb értek, a fővárost vélte felfedezni. Részben még romos volt, ahogy annak idején hagyta, viszont a másik részén teljesen új épületeket emeltek. Nem ismerte fel egyiket sem, még azt se tudta kisakkozni, hogy mi a rendeltetésük. Néhányon látott klán csillagképeket, egyedül ez volt az egyetlen nyom, amiből ki tudott indulni. És pont emiatt fel is tűnt valami... Valami, amit nem mondhatott ki nyíltani, így finoman próbált informálódni:
-Ahogy elnézem, ezek mind csillagképek.
-Igen- válaszolta az egykori társ- mi a csillagképek szerint rendeződünk klánokba.
-Értem. És te melyikhez tartozol? A nő elmosolyodott:
-Egykor a Lámpáshoz tartoztam. Most már Góliát vagyok.
-És, miért ez a váltás?- kérdezte az álarcos, hisz pontosan a Lámpás csillagkép hiánya aggasztotta. Talán most kiderül, hogy miért nem látja egy épületen se a mását. Az egykori társ válaszolt:
-Mert pont a Lámpás vezetése alatt, egy Lámpás klán tag okozta azt a tájheget, és mészárolta le a lakosság nagy részét. Azóta a megvilágosodás órája átkozottá vált.

Ekkor értek egy térre. Az egész lakosság ott volt, egyként mantrázva baljósan:
-Átkozott legyen a név, amely megsebezte a Zodiákust, átkozott legyen a Lámpás konstellációs, amely az igazság helyett a hazugságra vetette fényét... Anja teljesen elborzadt. Annyi éven át... és a gyűlölet mélyebb az egész bolygón, mint benne annak idején. Ráadásul az üzenetet is félreértelmezték: valóban furcsa egybeesés, hogy a Lámpás vezérlése alatt mészárolt, hisz ennek a csillagképnek az volt az attribútuma, hogy a fénye kivezeti a homályból az eltévedteket. Ő pontosan azért gyilkolt, mert elborzasztották az itteni szokások, és úgy érezte, hogy szakítani kell velük... erre próbált rávilágítani. De nemhogy nem sikerült megértetni velük, hogy amit tettek, az nem volt egészen helyénvaló, de még félre is értelmezték.

Az egykori társ hozzátette:
-Azóta az egykori Lámpás tagok igyekeztek más klánokhoz kerülni, olyanokhoz, amik közel vannak a csillagzatukhoz. Azokat a gyermekeket pedig, akik a Lámpás csillagzata alatt születtek az utóbbi években, mind kivégeztük. Erre Starghost kifakadt:
-Ti nem vagytok normálisak! Miféle szörnyetegek vagytok ti??? Azonban a nő ezúttal komoly, rezzenéstelen arccal nézett vissza rá:
-Ezek a szokásaink. Mint kívülálló, nem kell, hogy egyetérts velük. Viszont nincs jogod elítélni minket érte.

Ekkor érezte Anja úgy, hogy ez neki bőven elég volt. Megfordult... és már ment is vissza a hajójához, hogy ismét a Vér-tóhoz érkezhessen... vissza azokhoz, akiket igazán a családjának ítél meg.