Spot napok vagy talán hetek óta nem találta Yorrick-ot. Bejárta egész Nandunt, a hegyet, a partvidéket, de sehol nem lelte. Egy idő után fel is adta a keresést, és inkább csak otthon várt, bízva abba, hogy a kék sárkány egy nap visszatér.
Egy reggelen, ahogy a tornácon merengett, érezte, hogy felé tornyosul félszegen egy árnyék. Mit sem sejtve felnézett... és meglátta az ő bolondját. Bár nem egészen a megszokott tarka ruhájában, hanem elegánsan, arcát nem fedte semmi, fekete sörénye viszont ékszerekkel volt tele. Egy halovány pillanatig meg sem ismerte. De ahogy leesett neki a tantusz...
-Yorrick!- viharosan átölelte, szorítva magához. nagyon örült, hogy viszont láthatja, még homlokon is csókolta. Aztán két kezével megfogta az arcát és izgatottan kérdezősködött:
-Úgy eltűntél, arra nem gondoltál, hogy közben halálra aggódom magam? Az egész tengermelléket bejártam utánad, te bolond. Hol jártál?- majd végignézett- és miért vagy így kiöltözve? Hol a bolond ruhád? Yorrick elmosolyodott, majd kissé komoran válaszolt:
-Ne haragudj, de komoly okom volt rá, hogy ne mondjam el neked- megfogta a nyúl bekötött csuklóját- mindez idáig orvosságot kerestem neked. Rengeteg helyet bejártam, és sok szálat megmozgattam, mind itt a Földön, mind más világokba. Ennek hallatán Spot szemei elkerekedtek:
-Más világokba? Te kinn voltál az űrbe? A sárkány válaszul csak ártatlanul vállat vont.
Az artista azonban tovább noszogatta:
-Azonnal be kell nekem számolnod mindenről, töviről hegyire. Hogy jutottál ki az űrbe? És még mindig nem mesélted el, hogy miért vagy így kiöltözve, mint egy úri kisasszony... Yorrick sejtelmesen elmosolyodott:
-Hosszú történet, Spot... Nagyon hosszú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése