Randy deira Tui Garutea

Milyen rég történt minden... mintha csak egy könnyed, te tartalmas álom lett volna az egész.

Randy, az akkor még kölyök kadét ott állt a sorban gyerekkori barátaival: a szőke Titannal és a selyemfiú Ganusszal. RTG készültségben volt... segítséget szerveztek Nixának, a Földre. A kadétok kitűnően ki voltak képezve, a saját siklót is maguk vezették. Beugrott a három srác is a saját járművébe, és elindult. Út közben azonban meglepetésükre előugrott egy negyedik tag:
-Banzáj!- egy hosszú, fehér hajú, kék szemű lány képében. Nem lehetett idősebb, mint ők.
-Te meg mégis mit keresel itt?- rivallt rá Randy a volán mögül- Lányok nem lehetnek kadétok! Azonban a lány nyelvet öltött rájuk:
-Nem tudjátok, hogy kivel beszéltek, hülyegyerekek! Én Gita vagyok, a bolygó megrengetője. Titan lekicsinylően végigmérte:
-Inkább a feneked megrengetője. Húzzál haza, porbafingó! A hívatlan vendég erre úgy begurult, hogy a szőkeségnek esett és elkezdte püfölni őt a fedélzeten:
-Majd adok én neked! Azonban a szőke srác hamar besokallt, sárkányember alakot öltött, és miután a falhoz vágta a lányt, fenyegetően ráfújt. Ganus lépett közbe, kettejük közé állva:
-Elég legyen skacok! Ne egymásra pazaroljátok az energiátokat! Randy visszanézett az üléséből:
-Igaza van. Nixának nagyobb szüksége van ránk. A csaj meg maradhat... ha a deghyomiakat is így elpáholja, mint téged, akkor egy szavunk se lehet. Titan morrant:
-Azt majd meglátjuk...

Következő kép a harctéren. A két birodalom közti határsivatag tele volt deghyomiakkal... és egészen a három kapuig értek. Randy is alakot váltott, a fekete bozontos zöld sárkányemberét. Remekül értett az elektromos támadásokhoz, az volt az ő igazi eleme. Nem is igazán volt a fényből előmaterializált fegyverek híve, inkább az elemi támadásoké. Titant még egy pillanatra látta... a kék sárkány épp vadul hadakozva eltűnt a tömegben. Ő épp kicselezett egy katonát, majd tekintetével Ganust kereste. Legjobb barátja épp legelőre sietett, törve előre az utat. Randy elmosolyodott:
-Ez a beszéd, barátom- gondolta, majd a nyomába eredt. Tört előre ugyanúgy, keresve a probléma gyökerét, a vezetőt, aki irányítja a sereget. Azonban, mikor odaért, kellemetlen meglepetésére Ganus a porban, vérben ázva hevert, vele szemben pedig egy hatalmas cápaember magasodott, véres szájjal és karmokkal. Randy teljesen lecövekelt a döbbenettől. A legjobb barátja...  Egy pillanattal ezelőtt még élt... a következőben pedig....
-Mit bámulsz, kölyök?- Jaff tett egy lépést közelebb felé- szeretnél te lenni a következő? A kölyök szemei könnybe lábadtak, majd dühödten felkapta a fejét:
-Megölted a barátomat, te szemétláda!- olyan dühös volt, hogy nem mérlegelt, nem számolt, csak ugrott. A következő pillanatban csak annyit érzett, mintha tűk fúródnának a mellkasába... majd filmszakadás....

A mai napig nem tudja, mennyi idő is telt el pontosan, mikor a harc után magához tért. De meglehetősen kellemes helyen feküdt: könnyed liliomillat a levegőben, és egy kedves, fekete hajú, lila ruhás lány arca, ahogy az ágy szélén ül, és csillogó szemekkel mosolyog felé. Egy édes momentum...  Aztán a hirtelen felismerés, hogy neki csatában a helye. Azonnal felpattant:
-Ganus... Azonban a lány megfogta a vállait, és lassan visszafektette:
-Deghyom egyelőre visszavonulót fújt- magyarázta- pihenj nyugodtan. Randy azonban nem volt nyugodt, elkezdett faggatózni:
-Hogy vannak a többiek az RTG-ről? Hol van Titan és Gita? És Ganus? Azonban a lány helyett egy fiatal, hollószárnyas, tollasfülű, barna hajú nő válaszolt, aki épp belépett a szobába:
-Ganus sajnos meghalt. LadyDá, a legjobb gyógyító próbálta megmenteni az életét, sikertelenül. Sajnálom. Randy megszorította a takarót, szemei ismét könnybe lábadtak. Együtt nőttek fel ezzel a barátjával, és nem bír megbirkózni a ténnyel, hogy örökre elvesztette. A hollószárnyú nemes közben teát töltött, és átnyújtotta neki:
-Bátor gyerek vagy. Hogy hívnak? A srác átvette a csészét, majd megtörölte az arcát, és válaszolt:
-Randy... Randy deira Tui Garutea. A csillogó szemű lány közelebb hajolt:
-Milyen hosszú neved van! Ennyire szerettek a szüleid? A kölyköt megmosolyogtatta a kérdés, érezte is, hogy némileg mintha oszlanak a keserűsége. Beleivott a teába, majd válaszolt:
-Az RTG körül három hold volt: a Rhynn, a T'het és a Garutea. A T'het sajna szilánkokra robbant. Viszont a holdak különböző lakói mind a főbolygóra költöztek miután a lakóhelyük túlnépesedett. Az én őseim a Garuteáról származnak, azon belül Tui városából. Ezt jelöli a nevem. A lány elmosolyodott:
-Anyámat Kicsinek hívják- mutatott a nemesre- amit nem értek, mert ő elég magas. Én pedig Jena Sera vagyok. E szavakkal kezet nyújtott neki, Randy pedig örömmel viszonozta a gesztust.

Újabb helyszínváltás. Nixát elborította a járvány, és pár deghyomi spion igyekszik befelé a városba. Azonban ők ezt nem fogják hagyni. Megindult... ismét felvette zöld sárkányember alakját, és elektromos támadással csapott le a kémekre. Mellette elsuhant a szőke Titan, kék sárkányember alakot öltve, egy különleges lándzsát materializálva a fényből, amivel hárított, és hátrébb lökött pár fegyverest. Mellette elugrott Gita, aki a tiszta energiát saját magába koncentrálta... ezáltal megnövelte a méretét, óriássá vált. Így könnyedén félrerúgta a betolakodókat. És végül Jena suhant át közöttük, aki boszorkányos ügyességgel bánt a démonmágiával. Ők négyen voltak az ellenállás előőrsei, akik megvédték a járvány alatt a betolakodóktól a kék fővárost...

3...2...1....

Randy lassan visszatért a jelenbe. Előbb megtörölte kissé arcát, azután nyitotta csak ki a szemét. A szellemligetben ült, vele szemben Manuval. Az egykori mecha most indián ruhákban volt, és érdeklődve nézett vendégére:
-Ha jól veszem ki, elég mély volt az utazás. A már késői tinédzserkorban lévő, szakállas, hosszú bozontos srác nagy levegőt vett, majd elmosolyodott:
-Eléggé. Hiányzott már egy ilyen igazán mély visszaemlékezés. Nem igazán használtam a képességeimet, mióta a Földön vagyok. Egyszerűen... nem volt rá szükségem. Emanuel tovább kérdezősködött:
-Mi okod volt maradni? Randy kissé nyeglén vállat vont:
-Beleszerettem Jenába. De miatta egy percre se sajnáltam a döntésem. Meg hát... RTG túlságosan is az energiahasználatra megy rá: ki hogyan, miként, mikor, merre... itt több kisebb birodalom van, mindegyik máshogy van berendezkedve, ettől egy kicsit érdekesebb. Manu bólintott:
-Ezt aláírom. De... nem gondolkoztál azon, hogy visszamenj? Randy megvakarta a fejét, majd végignézett vendéglátóján:
-Miért, te igen? Emanuel sóhajtott:
-Engem már egy jó ideje semmi nem köt oda. Cala meghalt... ő volt az egyetlen, akihez kötődtem. Ám mesélted, hogy neked vannak még ott barátaid. Amikor legelőször találkoztunk, mondtad, hogy érzed rajtam a léleklenyomatukat rajtam. Titan és Gita... ugye? A fekete bozont bólintott, megejtve egy enyhe mosolyt:
-Azért néha kíváncsi vagyok, hogy mi lehet velük. Jó csapat voltunk... Manu megvakarta az állát, méregetve vendégét, majd megszólalt:
-Esetleg meglátogatni őket? Jenával együtt?