siblings together

Mora próbált minél jobban bekuculni a jégoroszlánok közé. Ők voltak az egyetlen menedéke a hóviharban. Tartotta benne a lelket a jégszellem szava, miszerint a testvérei hamarosan érte jönnek. De a fagy így is marta a bőrét.
-Nem lehet már sok hátra- mondogatta magában.

Nem tudni hány óra telt bele, de az egyik szélfuvallattal, szálló hamvak képében alakot öltött Phernai. Ő futott oda hozzá elsőként, finoman kibányászva őt a jégoroszlánok közül:
-Mora... húgi... jól vagy? Szólj hozzám! A hercegnő nem igen tudott figyelni rá, csak laposan pislogott. Sok erejét felemésztette, hogy melegen tartsa magát.
-Phernai...- suttogta végül. Bátyja megölelte őt szorosan, végigdörgölve alaposan a testét:
-Ne félj, kihozlak innen- majd körbenézett- Sheo hol van?

Ekkor beszáguldott a többieknél is nagyobb jégoroszlán, követlen a trónörökösök elé. Bömbölt egy hatalmasat, majd fény kíséretében kettévált Felix szellemévé és Sheóvá. Az utóbbi odasietett testvéreihez:
-Phernai, minden rendben?- majd ikertestvérére nézett- Moráva mi történt? A rangidős válaszolt:
-Teljesen át van fagyva, de még magánál van. Haza kell jutnunk. Majd felpillantott, végig a jégoroszlánokon... majd a szellemeken:
-Te, Sheo- kérdezte- ki ez a csíkos, aki elhozott idáig? Öccse válaszolt:
-Felixnek hívják. Nem igen mesélt többet, csak azt, hogy ő az utolsó Contrast.

Phernai felkapta a fejét, majd a szellemre nézett, kissé megemelve a hangját:
-Mi vagyunk az utolsó Contrastok. És egyben az utolsó Chomuuk is. Felix bólintott:
-Tudom. De ti a két klánt viszitek együtt. Becsüljétek meg, hogy bennetek egyedül a két ősi család, és használjátok a képességeiket. Aiskhülé közben utat mutatott:
-Arra találtok haza. A vihar hamarosan eláll, innentől már magatok is boldogultok. Sheo elmosolyodott:
-Köszönjük, szellemek. Uralkodói szavamat adom, hogy mihelyst hazaérünk, gyertyát gyújtunk a tiszteletetekre. Azzal a testvérek megindultak hazafelé...

Közben az istenek közt a szélistent ismét ítélet elé állították. Kezei, lábai bilincsben, körülötte a többiek. Ő viszont továbbra is utálatos maradt:
-Ezzel nem törtetek meg, nyomorékok! Újra ki fogok szabadulni, és meglátjátok, kő kövön nem marad. A vízisten komoran, némi csalódottsággal nézett vissza rá:
-Soha többé nem fogsz rávenni, hogy segítsek rajtad. Kezet mertél emelni a kegyeltjeimre, és ez megbocsáthatatlan. Shanbahac lépett ki baljósan a többiek közül:
-Amondó vagyok, hogy végre szabjuk ki ennek a megátalkodottnak a méltó büntetését- körbenézett a többieken- mit javasoltok? Sötétség megvakarta az állát, végül Semifar felé fordult:
-A fény úrnője lát a legtisztábban mindannyiunk közül. Javaslom, hogy ő ítélkezzen a bűnös felett. Semifar bólintott, majd a szélisten felé fordult:
-Én nem kívánok se többet, se kevesebbet- megjelent a kezében az a tőr, amit támadója egyszer már a mellkasába szúrt- minthogy ugyanazt kapja, amit ő adott nekem. A fegyver láttán a szélisten hevesen ellenkezni kezdett:
-Nem! Nem, nem, nem, nem nem!

Azonban késő. Semifar belé vágta a tőrt, melytől elterült a földön, üveges tekintettel, arcán döbbenettel. A tőr őt is lebénította, mint előtte a fényistennőt...