Celestino arra kelt, hogy úrnője, társa nincs mellette. Egész egyszerűen, nyom nélkül eltűnt. Megriadt, hogy nem észlelte az eltűnését, és vajon ki vihette el, hol lehet. Sebtében átkutatta az egész lakást, minden szobát, minden ajtó mögé benézve... de semmi. Végül a veranda lépcsőjére ült, és merengett, hogy mégis mit nem vett észre eddig. Valóban... hölgye túlságosan csendes és visszahúzódó volt mostanában. Talán történt valami, ami elkerülte a figyelmét... pedig próbálta oldani Kicsi lehangoltságát. Mi lehetett? Ki tudna erre választ adni?
Aztán hirtelen beugrott neki Shakara Sera, aki láthatóan régebbről ismerte úrnőjét, mint ő maga. Talán ő tudna valami tanácsot adni az ügyben. Eltette kardját, és szárnyra kapott, meg sem állva a Di világig.
Odaát Shakara mindenkit készültségbe parancsolt, hisz hírt szereztek a szélisten támadásairól, ő maga pedig épp indult elfelé, hogy a nyomába eredjen. Így, a rohanásban érte őt a sötét angyal, útját állva. A bestia felpillantott:
-Már megint te? Majd sóhajtott:
-Mindegy, nincs rád időm. Ment volna tovább, de Celestino vállon ragadta, és hűvösen ennyit szólt:
-Kicsiről van szó...
A név hallatán Shakara a testőr felé fordult, és komolyan rákérdezett:
-Mi van vele? Történt vele valami?
-Eltűnt- válaszolt a sötét angyal kimérten. A félisten szemei elkerekedtek, majd tovább kérdezősködött:
-Nyomok voltak? Esetleg előjelek? Celestino nyugodt hangon válaszolt:
-Semmi nyom. Viszont az elmúlt hetekben mintha bizonytalan lett volna: csendes volt is visszahúzódó. Nem igen beszélt...
Shakara vonásai kissé kisimultak ezt hallva, majd némi merengés után hozzátette:
-Talán valamiért nem biztos magában. Akkor viszont nem rabolták el, hanem elment. A sötét angyal felvonta a szemöldökét:
-Elment? Hova? A sárkány megejtett egy félmosolyt:
-Ahová annak idején is ment, mikor az én tanácsom után is elbizonytalanodott: vissza a gyökerekhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése