2012. december 17., hétfő

Back as four

Titan lustán elterült a kanapén, és magasról tett a nagyvilágra. Henyéléséből Gita zökkentette ki, ahogy hátulról átkulcsolta a nyakát, majd végigsimította a mellkasát, és a fülébe súgta:
-Már megint lustálkodsz? A szőke bozont unottan dünnyögött egy sort:
-Hagyjál már, asszony... Azonban Gita nem hagyta ennyiben, és sunyin beleharapott a fülébe:
-Nem! Erre már a hülyegyerek is felkapta a fejét, és átkulcsolva a lány a kanapéra rántotta, és elkezdte csikizni:
-Már megint rosszalkodsz? Majd adok én neked! A tudós harsányan kacagott, majd megcsavarta társa orrát:
-Megmondtam neked már, hogy ne becsülj alá. Titan nevetett, majd sunyi mosollyal közelebb hajolt:
-Te mindig égetnivalóan rossz volt... Kis sráckorunkban is. De most el foglak fenekelni... Már kulcsolta is át a lány törzsét, amikor kopogtak az ajtón.

Gyorsan felpattantak, zavartan rendbe szedték magukat, majd a tudós kimérten kisétált ajtót nyitni. Meglepetésére nem is egy, hanem két régi ismerős arc ugrott a nyakába.
-Gita!
-Gita!
-Randy, Jena!- a tudós úgy megörült rég nem látott társainak, hogy a nyakukba ugrott. Azonnal folytatta is a beszélgetést a másik lánnyal:
-De hosszú még mindig a hajad, de jól nézel ki! Mi ez a sok sötét smink? Az ifjú Sera elvigyorodott:
-Odalenn van egy rock együttesünk- majd körbenézett- szép hely! Randy már végigvitt a városon. Soha nem voltam még az RTG-n. Gita izgatottan pattogott tovább:
-Hát, most itt az ideje, hogy bepótold, csajszi! Ez a világ legjobb helye!

A srácok is eldumáltak, valamivel nyugodtabb hangnemben.
-Rég láttalak, öreg- vigyorgott a szőkeség lazán, ahogy végigmérte régi barátját- Mi húzott végül haza? Randy kissé szomorkásan elmosolyodott, ahogy zsebre vágta kezeit:
-Az emlékek. Olyan jó csapat voltunk... Hiányoznak azok a napok.
-Miért, RTG nem hiányzik?- kérdezett vissza Titan. Randy megcsóválta a fejét:
-RTG egy percre se hiányzott. Ti ketten annál inkább. Főleg úgy pár éve, mikor éreztem a léleklenyomatotokat Manun...

A név hallatán Gita felkapta a fejét:
-Te találkoztál Manuval? Randy felé fordult:
-Persze... Először akkor, amikor még mechaként a zoolookoknál tanult. Aztán pár napja, mikor elvitt a szellemligetbe. Tudod, a zoolookoknak van ez a helyük, ahol...
-Hallottam róluk!- vágott közbe a szőke bozont- ők a Garutea-származékok földi testvérei. Régi barátja bólintott:
-Pontosan! És ha Manu nincs, akkor ezt soha nem tudják meg... Hiszen a mieink őt akarták elkapni, mikor a zoolookokkal találkoztak...

Folytatta volna tovább, azonban Gita komoran közbevágott:
-Ő egy szörnyeteg... Jena szemei elkerekedek a döbbenettől:
-Gita... A tudós végignézett a kiakadt ábrázatokon, és folytatta:
-A húgomnak soha nem szabadott volna megteremtenie őt. Nem is értem, hogy a bölcsek hogy engedhették neki... Manu léte természetellenes, összeegyeztethetetlen a szabályokkal. Titan sóhajtott:
-Még mindig neheztelsz rá? Miért nem tudod túltenni magad rajta? A lány makacsul hallgatott.

Végül Jena zökkentette ki, ahogy átkarolta a vállát:
-Te, hallod... hogy is volt az a dolog a városnézéssel? Gita ismét elmosolyodott, majd végignézett a srácokon:
-Talán előbb egy kicsit elevenítsük fel a régi emlékeket. Randy ismét szélesen elvigyorodott, és a magasba emelte karját:
-Benne vagyok! Nosztalgiázzunk a régi balhékból!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése