Napok teltek meditációkkal. Nem is tudta igazán, hogy ennek az egésznek mi a lényege. Olykor be is aludt. Álmában meg is jelent a cirkónia, és finoman visszazökkentette őt. Ilyenkor felpillantott, vissza a macskára, aki felemelte enyhén a fejét - épp csak annyira, hogy a srác lássa őt:
-Ne aludj el. Tudom, ha elalszol, hisz megmondtam: utazok az álmokban. Shakara sóhajtott, és bólintott. Utána ismét lehunyta a szemeit.
De tényleg... mire kéne összpontosítania? Dia Aya nem adott neki semmilyen irányt. És ezt az üres teret is már nagyon unja. Napok óta itt csücsül, nincs itt semmi a vízen kívül. Talán ha elterülne a zöld fű alattuk.... és a távolban, ahol a vízesés van, ott hegynek kéne lennie, másképp nem lenne a folyamnak lejtése.... Amint ezt végiggondolta, azt észlelte, hogy fű illatával telik meg a levegő. Felnyitotta szemeit...
Valóban füves rét terült el alattuk. Körbenézett. Távolban, a vízesésnél ott volt a hegy... pont, ahogy elképzelte. Viszont ezen kívül nem volt más: az gondolatba vett területen túl ismét sötétség, az ég még mindig feketében állt. Visszanézett a cirkóniára. Dia Aya meg se moccant. Csak meditált tovább.
-Talán észre se vette- gondolta Shakara, majd kiszemelte a vízesésnél lévő hegyet, és megindult az irányába.
Valahol bizarrnak tetszett a kép, hogy a látóhatár előtt véget ért többnyire a zöld terület. Ez a világ hátborzongatóbb, mint a legelső nap. Ha mezők kerültek elő a sötétségből, akkor előkerülhet akár valami más is... talán egy szörnyeteg...
Felért a hegyre, körbenézett. Valóban... csak egy adott terület volt benőve fűvel. És ott volt egyedül nappali világosság is. De mégis miféle fényforrásból? Hisz az ég teljesen fekete... se egy Nap, se egy Hold, se lámpák.... Megfordult, abban a reményben, hogy a vízesésen túl talál még valamit.
Csalódottságára, semmit. Csak a folyó vonalát. És persze a folyó vonalán valami szürkés, kissé hipermangán-színű, aranyfarkú valamit, ami a part mentén odakígyózik hozzá. Egy pillanatra meg is ugrott az ijedtségtől... tényleg előbukkant valami ebből az üres térből.
Amint közelebb ért, akkor látta, hogy az a valami egy kígyó. Az állat leírt körülötte könnyedén egy kört, jobban szemre vételezve őt, majd összetekeredett és megállt előtte. Shakara nem tudta mire vélni ezt a viselkedést. Leguggolt hozzá, kissé méregette:
-Izé.... helló? Ekkor megszólalt egy hang a háta mögül:
-Aco nem fog bántani. A srác megfordult. A macska volt az, teljes nyugalomban. Felállt meglepetten:
-Te egész idáig követtél?
Dia Aya sejtelmesen elmosolyodott:
-Szerettem volna, ha előbb te magad nézed meg, hogy eddig mit teremtettél ebben a világban. Mondottam: ez a hely a te örökséged. Shakara meglepődött, majd zavartan megvakarta a fejét:
-Azt nem mondtad, hogy formálhatom is... A cirkónia folytatta:
-Úgy érkeztél az emberi világba, hogy nem emlékeztél az erődre. Nem akartam elkapkodni, és felvilágosítani minden részletről. Arra van szükség, hogy magad jöjj rá, mire is vagy képes. A suttyó elmerengett. Habár Dia Aya rébuszosan beszélt, nagyjából értette, hogy mire is akarja őt rávezetni. De kissé bizonytalan is volt, hisz nem tudta, hogy vajon hol lehetnek egyáltalán a korlátjai.
Utána visszanézett a csörgőkígyóra. Az még mindig összetekeredve nézett rá, engedelmesen, mintha várna valamire.
-És ez a csúszómászó?- kérdezte végül. A macska visszakérdezett:
-Hallottál már az Ouroboros legendáról? Shakara bizonytalanul csóválta a fejét:
-Nem... nem hiszem- majd a kígyóra mutatott- Talán ő Ouroboros? Dia Aya halkan nevetett:
-Nem egészen. Egyes törzsek úgy tartják, hogy van egy Ouroboros nevezetű óriáskígyó, mely átöleli és összetartja a világot- ezután a csörgőkígyóra mutatott- ő itt Aco, és a Di világra vigyáz. Lényegében, ugyanazt a feladatot látja el, mint a legendabeli óriáskígyó.
A suttyó érdeklődve nézett vissza az állatra:
-Szóval... ő egy szellem? A cirkónia szélesen elmosolyodott:
-Nem is akármilyen, hanem egy őrszellem. Viszont most, hogy te is itt vagy, hamarosan új szintet lép. Shakara értetlenül nézett vissza a macskára:
-Ezt meg hogy érted? Dia Aya összefonta karjait:
-Az őrszellemek között is vannak különbségek. Vannak, amik ajtókat őriznek, vannak, akik falvakat vagy városokat.... és vannak olyanok, akik kincseket őriznek, vagy testőrként másokat. Shakara elmerengett, majd megvakarta a fejét:
-Ha jól értelek... akkor Aco az én testőrömmé fog előlépni? A cirkónia bólintott:
-Nagy valószínűséggel, igen. A suttyó ismét a csörgőkígyóra nézett, felvonva szemöldökét, fürkészve őt, ahogy csendben lapít... és még mindig várva valamit.
-Nem is tudom- mondta végül- elég kis nyeszlettnek tűnik...
-Ne becsüld alá Acót- szólt Dia Aya- meglátod, ha magasabb szintre lép, tökéletes testőröddé válik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése