2011. augusztus 13., szombat

fekete-fehér, szürke

A királyi pár hosszabb ideje nem nagyon mozdult ki a palotából... viszont, ami a napokban történt rendbontás, épp elég okot adott nekik is, hogy személyesen megnézzék, mi történt. A határon lévő palotához az út fel volt dúlva, a testőrség máris körülállta a palotát Mao Zhu vezetésével, hisz félő volt, hogy őket is megtámadják. Viszont ahogy a rendbontók megérkeztek, a szemük elé kerülve, a nagy döbbenettől lejjebb engedték a fegyvert... hisz a határpalotához vezető utat nem más dúlta fel, mint Shayla szülei.

A királynő azonnal hangot is adott a felháborodásának:
-Ti meg mit kerestek itt? Apja szigorúan válaszolt:
-Megpróbálunk ismét észhez téríteni. Még mindig ezzel a senkiházival vagy? Ő nemcsak egy deghyomi, de ellenségeink, a Chomuu klán leszármazottja. Azonban Shayla átkarolta Focust, és ura is féltően őt. Mao Zhu pedig tett az őrökkel egy lépést előre:
-Felkérem Önöket az azonnali távozásra. A királynő anyja elhűlve fordult felé:
-Mao Zhu! Hát te is? A herceg bólintott:
-Ő a testvérem. Mint a bátyja, kötelességem kiállni mellette.

Az apa tovább fenyegetőzött:
-Ezt nem fogjuk ennyiben hagyni! Hatalmas sereggel jövünk vissza, és véget vessünk ennek. Tom Focus megőrizte hidegvérét a fenyegető szülőkkel szemben, és eképp is reagált:
-Méltóztassanak befejezni ezt a viselkedést. Mint a kettős birodalom királyának, ezért módomban áll bezáratni magukat. Csak azért nem teszem, mert a feleségemet tisztelem ennyire. Shayla felé fordult, majd vissza a szülei felé:
-Én viszont nem habozok lépni ezek után- feléjük mutatott, és a dühtől remegve folytatta- visszaűzlek titeket Mauek szigetére, ahová eddig is bújtatok. És ha el merészelitek hagyni, akkor halálbüntetéssel sújtalak benneteket. A szülők elképedtek. Láthatták, hogy lányuk nem viccel, és így, hogy mégis két birodalmat irányít, és meglehetősen tekintélyes testőrség védi, egy szavuk nem lehet ellene. Nem tehettek mást, mérgelődve elfordultak, és lassan odébb álltak. Tom Focus megölelte feleségét, és nyugtatgatta:
-Semmi gond, édesem... vigyázni fogunk rád. Shayla letörölte könnyeit reszketve:
-Na és rá? Ura átkarolta a hátát, és visszamentek a palotába.

Az egyik szobában mentek, ahol Mei állt, és egy szürke kölyökmacskát próbált nyugtatgatni a karjai között. Megörült, mikor meglátta a királyi párt:
-De jó, hogy jöttök- elmosolyodott- szegénykém, nem akar megnyugodni. Hiányolja a szüleit. Shayla átvette a csöppséget, magához ölelte, és simogatta a kis fejét:
-Semmi baj, kincsem, itt van anya... A király is csatlakozott, ahogy átkarolta Shayla hátát, és ő is megsimogatta nyugtatóan a kicsit. A kölyök érezte, hogy biztonságban van, és lassan kezdett megnyugodni.
-Minden rendben, Phernai- mondta Focus, ahogy a kicsi fejét simította végig- itt vagyunk. A királynő sóhajtott, majd megpuszilta a csöppség fejét:
-Én örülök, hogy szürke- nézett az urára- egy olyan szín, amely mindkét oldalt magában foglalja. De félek, hogy a szüleim bánthatják... Focus ránézett, és megsimogatta a hátát:
-Ne félj, édesem... azt se fogják tudni, hogy Phernai az unokájuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése