2011. augusztus 7., vasárnap

provvidenza del Buio

A tanítási időszak igencsak masszív volt, Jena Serának nemcsak az eddigi képességeit kellett igen keményen fejlesztenie, hanem újakat tanulnia, és ugyanolyan magas szinten tartania, mint az eddigieket. A sűrű hónap végén ráadásul külön Sötétségnek be is kellett mutatnia a tudományát. Az istenség külön a Hold tó partján figyelte a lány bemutatóját.

Jena valóban nem aprózta el, minden mágiából a leglátványosabb prezentálta: lila sárkányember alakját öltötte, hangrobbanást idézett elő, mellyel földmozgást indított meg. Ezt követően felrepült, teste lángokban égett, gömblángokat dobált, majd egy egyszerű mozdulattal a tüzet elektromos árammá változtatta. A fél mezőt csúnyán végigégette. Ezt követően fekete cirádák jelentek meg arcán és kézfején. Ezzel készült rá a démonmágiára, mellyel különböző alvilági lényeket idézett meg. De nemcsak megidézte őket, hanem morbid módon saját maga ellen is fordította őket. Ehhez mindig nagy akarat kellett, hogy a démonmágiával megidézett bestiákat valaki saját maga ellen merje fordítani, hisz a túlélési ösztön ezt a parancsot erőteljesen blokkolja. De a lánynak sikerült. Ahogy a rémségek megindultak felé, úgy ő fekete lángokat idézett, és darabokra szelte őket. A megidézett lények ezután elhamvadtak. Hatalmas pusztítás maradt Jena mögött.

Leszállt ezután a földre, és felnézett az istenségre. Sötétség épp vele szemben ült, és bólintott:
-Szép...- majd sejtelmesen elmosolyodott- de mintha valami hiányozna. Jena visszamosolygott:
-Valóban nem végeztem még. Letérdelt, és kezét a földre tette, széttárva szárnyait. Fénykör keletkezett körülötte, és a sugár szelíden végigkúszott a tájon esett sérüléseken. Minden, amit a bemutató során a lány okozott, lassan helyreállt: a föld, a kiégett fű visszanőtt, a félelmetes hatalom feszültsége szépen szertefoszlott. Ahogy a legifjabb Sera végzett a fénymágiával is, ismét emberi alakot öltött, elengedte a földet, és tisztelettudóan nézett vissza az istenségre.

Sötétség elmosolyodott:
-Csodálatos volt, gyermekem. Készen állsz. Jena értetlenül nézett vissza rá:
-Mire? A sötét isten ismét sejtelmesen elmosolyodott, és a megszokott színészies stílusában kezdett el magyarázni:
-Tudod, kedvesem, van itt valaki, akinek a fejébe szállt a hatalma. Azt szeretném, ha te megállítanád. Ne öld meg... csak győzd le. Éreztesd vele, hogy nem körülötte forog a világ. A lány kissé elbizonytalanodott... majd végül rákérdezett:
-Honnan fogom megismerni? Sötétség sejtelmesen elmosolyodott:
-Minden bizonnyal meg fogod ismerni- majd felállt, és odalépett hozzá- de talán nem árt, ha még egy apróságot megtanulsz. A legifjabb Sera szemei elkerekedtek:
-Micsodát? Az istenség ábrázatán titokzatos félmosoly jelent meg:
-Hallottál már Aco megidézéséről?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése