a szabad akarat törvénye

Enyhébb időszak köszöntött be Északon. A hóoroszlánok a jeges tóban áztatták magukat. Aiskhülé pedig a herceget nyaggatta:

-Na, gyere már! Neked is kijár egy kis szórakozás. Felix elmosolyodott, és finoman elhúzta a szellem kezeiből a mancsát:

-Nem lehet. Figyelnem kell rájuk. A lány nem hagyta annyiban:

-Ugyan már! Nincs a közelben semmi. Gyere! A jégherceg elmosolyodott:

-Jó rendben. Menj csak előre. Én még egyszer körbenézek. A jégszellem ezt már elfogadhatónak találta. Lerohant a tóhoz a többiekhez. 

A macska közben feltápászkodott, és ismét körbejárta a környéket, hogy a dombok mögül nem-e leselkedik rájuk veszély. Viszont ahogy leért a domb másik oldalán, kellemetlen meglepetésére nemhogy átok jégkentaurokkal, hanem magával a vízistennővel találta szembe magát. Azonnal ráfogta a lándzsát:

-Te meg mit keresel itt? Nem tartozom neked semmivel! Az istenséggel való legutóbbi véres találkozás igencsak mély nyomot hagyott benne. De ez alkalommal a vízisten nem tanúsított támadó szándékot. Épp ellenkezőleg:

-Gyere vissza, Felix- kérlelte- sajnálom mindazt, amit tettem, és bármivel hajlandó vagyok kiengesztelni, csak gyere vissza... 

A jégherceg meglepődött. Értetlenül nézett vissza rá. Jól hall? Lassan leeresztette a fegyvert, majd ahogy jobban átgondolta, visszakérdezett:

-Mégis mi okom lenne visszamennem hozzád? A vízistennő folytatta:

-Te vagy a Contrast klán utolsó tagja. Shayla már döntött, és valószínűleg az ő ágáról kihal az egész vérvonal. Viszont te még fenntarthatod... Ezeket a szavakat hallva a herceget szabályosan elfogta az undor. Megrázkódott tőlük, majd válaszolt:

-Felejtsd el! Először is, torkig tele vagyok ezekkel a fajtiszta nemesi hacacárékkal. Másrészt... hogy feltételezheted, hogy miután elárultad a bizalmam, és hidegvérrel képes lettél volna megölni, csak úgy visszatérek hozzád, és ismét a kegyelteddé válok? Elfordult tőle:

-Sajnálom... magadnak kerested a bajt. A halandók nem így működnek. 

Már indult volna vissza, mikor a vízisten egész egyszerűen levetette magát, elkapva a lábát. Szabályosan megalázkodott azért, hogy visszakönyörögje a herceget a kegyeibe:
-Kérlek, Felix- kissé meg is szorította- bármit kérhetsz. Isten vagyok, akármivel kiengesztelhetlek. A jégherceg visszanézett rá. Milyen ironikus... Az az istenség, akit annyi éven át tisztelt, akiben megbízott, most épp megalázkodik ő, egy egyszerű halandó lábai előtt. Hogy süllyedhetett ilyen mélyre... Kitépte a lábát a kezei közül:
-Rengeteg szabályt áthágtál. Épp most hágod át a szabad akarat törvényét. Jogom van választani. És azok után, amit velem tettél, Semifar kegyeltje maradok. Hiába nézett olyan elkeseredetten utána a vízisten, ő ment tovább... vissza a domb túloldalára. Ahogy Aiskhülének beígérte, csatlakozott a tóban a csapathoz, a valódi családjához...