2011. augusztus 15., hétfő

minden út összefut

Jena kellemes napokat töltött a Di világban. Testvérével remekül kijöttek, Yuz megmutatta neki a környéket, Shakara mesélt neki a családról, az örökségéről, megtanította egy sokkal kifinomultabb alakváltásra. Jena örült a két pasinak, akik az életébe kerültek, rengeteg figyelmet kapott tőlük, és próbálta is viszonozni a kedvességet. Ennek ellenére viszonya Elisirrel nem volt rossz... sőt. Az egykori holdpapnőnek tetszett, hogy a lány ilyen tisztelettudó. Egyik reggelen, míg a két pasi távol volt, ők szertartásosan teáztak. Ahogy töltött a lánynak, az felemelte az apró csészét, és fejet hajtott, ezzel nemcsak köszönetet mondva, hanem egyben áldást is. Elisir letette a kannát, és felemelte saját csészéjét:
-Hogy érzed magad nálunk? Jena szelíden visszamosolygott:
-Csodálatosan, köszönöm. Rengeteg mindent tanultam- kissé merengve belebámult a csészébe. A hölgy észre is vette, hogy valahol a távolba kalandozott:
-Mondd csak, minden rendben?- megfogta a lány csuklóját. Jena kissé megrezzent, majd visszanézett rá:
-Nem, semmi... csak úgy döntöttem, hogy ma hazamegyek. Elisir kicsit nógatta:
-Dehát itthon vagy. A Sera lány megcsóválta a fejét:
-Nem szeretnék visszaélni a vendégszeretetetekkel- letette a csészét, és visszanézett rá- egyszerűen úgy érzem, hogy itt lenne a helyem...

Elisirt kissé elszomorította, hogy a lány távozni kíván. A nap folyamán ezt tovább is adta Shakarának. Ő pedig felkereste Jenát, hogy maradásra bírja. Lánya épp a szobájában volt, és azokat az apróságokat csomagolta, amit itteni családjától kapott. Apja, ahogy rátalált, viharosan átölelte. A legifjabb Sera szólni se tudott, olyan váratlanul élte. A szörny pedig magához szorított, simogatta a fejét.
-Ne menj el, kincsem- mondta neki halkan. Jena megriadt egy pillanatra, majd hozzábújt:
-Kérlek, engedj vissza... Shakara ránézett, és megsimogatta az arcát:
-Talán nem érzed itt jól magad? Jena megfogta a mancsát:
-Nem arról van szó. Egyszerűen nem érzem magam ennek a helynek a részének. Mindig is Nixa volt az otthonom, anya mellett... Erre Shakara elérzékenyült. Ismét magához szorította lányát. Tudta, hogy tarthatja erőszakkal maga mellett, viszont túlságosan szereti ahhoz, hogy elengedje.

Hagyta is, hogy Jena készülődjön. Viszont elvonult a lakásoktól távol, hogy Sötétséggel beszéljen. Számon kérte a történtekért:
-Mégis miért csináltad ezt?- ordított elkeseredetten- egyenesen az arcomba nyomod, hogy van egy lányom, aztán pedig elszakítod tőlem? Az istenség azonban még a saját vérével szemben is megőrizte nyugalmát, és sunyi stílusát:
-Nem kell ekkora drámát csinálni, fiam. Úgyis olyan gyakran ingázol a két világ között. Bármikor láthatod a lányod. Különben is ez az egész nem ellened szól. Shakara ismét rárivallt:
-Akkor mégis ki ellen? Sötétség sejtelmesen elvigyorodott:
-A fiad ellen. Erre nemhogy Shakara felkapta a fejét, de távolban Yuz is meghallotta. Épp apja keresésén volt, mikor tanúja lett a párbeszédnek közte és az istenség között. Sötétség folytatta:
-Túlságosan elszállt magától, miután ráébredt, hogy milyen hatalom birtokában van a vérvonaladnak és a tőled örökölt áldások következtében. Ideje volt megtanulnia, hogy nincs egyedül ezzel a hatalommal, és nem tehet meg bármit, mint egy követelőző taknyos. Yuz pedig úgy érezte, hogy eleget hallott. Azonnal eliszkolt a helyszínről.

Jena épp visszafelé indult a másik világba. Bátyja pont összefutott vele. A kellemetlen információ ellenére örült, hogy megtalálta testvérét:
-Jena! A lány megfordult, Yuz pedig a nyakába ugrott. Húga meg is lepődött. Direkt nem akart nagy búcsúzkodást tartani, mert neki ugyanúgy nehéz volt megválni a többiektől, mint nekik tőle. Yuz vállán el is sírta magát, ahogy hozzábújt. Bátyja homlokon csókolta, majd halkan, kissé hadarva folytatta:
-Jaj ne... ne csináld, nincs semmi baj- megtörölte az arcát- nem haragszom, és nem is azért jöttem, hogy visszatartsalak. Jena lassan megnyugodott, majd visszanézett:
-Akkor miért jöttél, te lüke? Yuz megsimogatta húga vállát, és elmagyarázta:
-A saját üknagyapám csőbe húzott. Úgyhogy veled tartanék egy időre Nixába. Nem lenne sok, de ha nem bánod... A lány mosolya a füléig ért, és testvére nyakába ugrott:
-Dehogy bánnám! Egy percre se... A srác pedig ismét homlokon csókolta őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése