2011. augusztus 9., kedd

Yuz

Álmos reggel a kék főváros határán. A Nap épphogy felkelt, a levegő balzsamos volt... és a föld finoman, de jól érezhetően megremegett. A lakosság fel is kapta a fejét, hisz a környéken nagyon ritka a szeizmikus aktivitás. Ha mégis van... az bizony rossz előjel. A határhoz közeli lakosok ki is rohadtak, hogy megnézzék, mi az ördög folyik. Valaki volt is ott... Egy fiatal, hosszú barna hajú, zöld szemű, zöld ruhás suttyó. Ő gerjesztette a szeizmikus tevékenységet, ahogy a földet fogta. Miután meglátta, hogy előjöttek, a népek, felállt, és kihívóan elvigyorodott:
-Előjöttetek végre? Feltartotta a kezeit, és villámokat szórt az égbe:
-Melyikőtök mer kiállni ellenem, Yuz, az elemek ura ellen? Meglepetésére a válasz azonnal érkezett, határozottan, az egyik sarokból:
-Én...

A srác arrafelé kapta fejét. Jena Sera nézett rá vissza. A lány emlékezett, amit Sötétség mondott neki az ellenfeléről... hogy meg fogja ismerni. És mióta ez a kölyök a városban van, azóta valami furcsa, ismerős vibrálást érzett a levegőben. Yuz meglepetten nézett rá. Úgy tűnt, ő is sejteni vél valamit a levegőben. Végül csak elvigyorodott:
-Egy lány?- majd körbenézett a többieken- ennyire vesz engem Nixa komolyan? Jena közelebb lépett, ki a tömegből:
-Felkérlek, hogy állj le- mondta- ne háborgasd őket. A kölyök elvigyorodott:
-Ki mondja meg? Te? Ekkor egy sötét nyíl suhant el közvetlen az arca mellett... épphogy csak súrolta. A felismeréstől a földbegyökerezett. Jena pedig még kitartott kézzel állt még mindig vele szemben:
-Igen- válaszolt- pontosan én. 

Yuz még mindig pillogott:
-Ez sötét mágia lett volna az imént?- gondolta, majd visszanyerte lélekjelenlétét- nem érdekes, ilyet bárki tud. Azzal megindította ellene az első támadást, tűzzel. Öklei tűzben égtek. A lányt meglepte ellenfele gyorsasága, nem is tudott időben kapcsolni. Az első ütéssel végigfarolt a földön. A lakosok megijedtek, és már futottak volna a segítségére, hisz Jenát mindenki szerette. De a lány egész egyszerűen feltápászkodott. Maga a látvány csúnyább volt, mint a kár, amit elszenvedett. Yuz pedig ismét támadt. Ezúttal viszont Jena felkészült. A srác felé fordult kezeit felé fordítva, és felsikított. Olyan hangrobbanást idézett elő, hogy a bámészkodók inkább fülüket fogva elmenekültek... a srác pedig pár száz métert repült arrébb. Alig ért földet, Jena máris a nyomába volt, egy újabb hangtámadással:
-Echódárda! 

Yuz épp az utolsó pillanatban eszmélt fel, és egy sötét falat húzott fel maga elé. Ez elnyelte ellenfele támadását.   Mielőtt a lány felocsúdhatott volna, a srác elkapta a lábát, így elhasalt a földön. Yuz pedig felállt:
-Honnan ismerted ezt a támadást? Közben megidézett egy fekete lándzsát, amivel készült leszúrni őt. Szerencsére Jena azonnal megfordult, megragadva a srác karját:
-High voltage! Az elektromos támadástól Yuz megidézett fegyvere eltűnt, és meg is hátrált. A lány pedig felvette lila sárkányember alakját, és támadóállást vett fel:
-Figyelmeztettelek, hogy állj le! A srác ugyanúgy alakot öltött... zöld sárkányemberét. Ellenfelére fújt:
-Ki vagy te? Honnan ismered ezeket a technikákat? Meg se várta a lány válaszát... úgy irigyelte tőle a sajátjáéhoz oly hasonló erőt, hogy azonnal nekiesett.

Jena felsikított a karmok és fogak váratlan támadásától. Még mielőtt bármit is léphetett volna, Yuz rátett még egy lapáttal:
-Gömbvillám támadás! Ellenfelét szabályosan a földbe fúrta. A lány érezte, hogy még mindig nem elég gyors sráchoz képest. Ahogy próbált feltápászkodni, Yuz újabb elektromos támadással készült. Jena ijedtében csak egyetlen ésszerű lépét tudott tenni:
-Veloce, come il lampo! A villám sebességével tűnt el arról a helyről, ahová a következő másodpercben már a srác támadása sújtott le. Szerencsésen kiért az üregből, zihálva. Yuz észlelte, hogy a másik sárkány mögötte van. Lassan megfordult:
-Nem vagy ellenfél számomra. Látom, már fáradsz. A lány felnézett, és elmosolyodott:
-Viccelsz?- lassan lenyugodott, és ismét felállt- most kezdek belejönni.

Yuz elvigyorodott:
-Ahogy én is. Majd összecsapta tenyereit:
-Yuz Smeralda! Egy hatalmas, lila, keleti szellemsárkány alakjában jelent meg, akinek aranyszárnyai, aranysörénye, és smaragdszemei voltak. Diadalmasan felordított, majd a lány felé fordult:
-Az arany psicadelica vére... apám legbecsesebb öröksége az áldások és képességek mellett. Azonnal le is sújtott. Jena azonban még mindig a villám gyorsaságával ügyesen cselezte a bestia csapásait. Végül egy kicsit arrébb libbenve felnézett rá:
-Tudod... nekem is van még pár trükk a tarsolyomban. Azzal felállt, kezeit feltartva a magasba, leírt maga körül egy kör:
-Aco, ti invoco! A kör zölden felizzott, és megjelent benne egy lila, fekete szárnyú, fekete sörényű griff, csőrén zöld csíkokkal. Ahogy Jena megidézte őt, egyesítette vele erejét. A fényjelenség után az ő arcán jelentek meg a zöld csíkok, szárnyai nagyobbakká váltak, mancsai, lábai sárgák, griffszerűek. Azonnal megindult Yuz felé. Ezutóbbi teljesen ledöbbent:
-Micsoda? Hogy idézhetted meg apám griffjét! Hiszen az...

Végig se tudta mondani, a lány már le is sújtott, méghozzá többszörösön. Ebben az alakban kisebb, és gyorsabb volt, mint Yuz. Így mikor ellenfele észbe is kapott, és próbált támadni, egyszerűen nem tudott. Nem tudta utolérni. Jena pedig nemhogy több sérülést ejtett a srácon, de a szárnyát, és a hátsó lábát is eltörte. Az egyik manőver során ráadásul Yuz olyan rosszul időzített, hogy a lány helyett sikerült saját magát vállon harapnia. Ekkor már fel is ordított, és megtántorodott. Leszállt a földre, mert ezek után biztonságosabbnak érezte számára a stabil talajt. Zihált.

Jena pedig elé libbent, tisztes távolságot tartva, fürkészve a tekintetét. A bestia nem épp bizalmasan nézett rá vissza... de látszott, hogy nincs több ereje támadni. A lány rákérdezett:
-Elég volt? Yuz dünnyögő morgása igent jelentett. Jena nyugtázhatta magában, hogy most már vége. Elengedte Acót, a griff távozott a lelkéből, a zöld csíkok eltűntek. Ezután széttárta karjait. A megidézett fény egy tökéletes gömbben izzott békésen körülötte. Úgy tűnt, a látványtól ellenfele is lassan kezd megnyugodni. A barátságos fény hatására lassan leült, bár kissé ügyetlenül a sérülések miatt, smaragdzöld szemeivel pedig itta a jelenséget. Jena elmosolyodott. Valóban, a fényen keresztül csillapította le a srácot. Lassan oda is repült hozzá, és megsimogatta a fejét. A nagy sárkány ezt nagyon jó néven vette, jól esett neki. Még a szemeit is lehunyta. A lány szelíden elmosolyodott:
-Meggyógyítalak...

A fény ekkor vakítóan elkezdett izzani körülöttük... majd a következő pillanatban, ahogy lassacskán kialudt, már emberi alakban voltak mind a ketten, a sérüléseik mind eltűntek, és egymással szemben térdeltek. Yuz még mindig lehajtott fejjel, amint Jena keze volt. A lány lassan elengedte őt, és kíváncsian fürkészte az arcát. A srác sóhajtott, majd felnézett érdeklődve:
-Fura vagy te, hogy ennyi mágiát tudsz- mondta, kivételesen nyugodt hangon- ki vagy te? A lány elmosolyodott:
-A nevem Jena Sera. A srác gúnyosan felhorkant:
-Az nem lehet... Teljességgel kizárt, hogy te Sera légy! Jena kérdően nézett vissza rá:
-Miért? Mégis mire alapozva? A srác felállt:
-Azért, mert én vagyok az utolsó. Yuz Sera... Shakara Sera és Elisir Chiari egyetlen gyermeke... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése