2011. augusztus 12., péntek

Jena a Di világban

A lelkesedéstől fűtve, hogy nincs egyedül, Yuz azonnal magával rángatta a lányt. Alig magyarázott bármit is, hogy mit csinál, vagy hova mennek... ha nem ejti meg véletlenül, hogy a sötét világba indulnak, akkor Jenának fogalma se lesz az egészről. Hogyne hallott volna a Di világról... csakhogy a nixaiak mindig kerülték. Nemigen volt odaát senki. Ki tudja, talán ő az első.

És valóban, semmi árulkodó jel nem utalt arra, hogy a másik oldalt teljes mértékben a sötétségre épült volna: a fű zöldellett, körbe hegyek, a völgyet pedig folyó szelte ketté, mely még a hegyekből folyt alá, és az ég kellemesen derűs. Yuz lelkesen felé fordult:
-Ugye, milyen szép? Itt lakom... Apám alkotta meg ezt a helyet... Jena körbenézett ámulva, majd vissza a srácra:
-Szóval... aki mindezt csinálta... Végig se tudta mondani, megjelent előttük egy magas, sötét bestiális alak. Shakara volt az, teljes pompájában. Fia lelkesen a nyakába ugrott:
-Szia apa!- majd vissza a lány mellé, és tovább mesélt- Nézd, kit hoztam! Ugyanolyan, mint mi. A meglepetéstől Shakara szóhoz se jutott. Alaposan végigmérte a vendéget, aki fiával ellentétben alázatosan fejet hajtott. A Di világ ura az arcát fürkészte, majd megkérdezte:
-Hogy hívnak, kis hölgy? A lány tisztelettudóan válaszolt:
-Jena Sera, uram...

Mielőtt Shakara ledöbbenhetett volna, a tudattól, hogy kivel is áll szemben, megjelent Elisir:
-Sziasztok!- majd fia felé fordult- Yuz, ki az új barátod? A srác átkarolta a lány derekát:
-Ő Jena. Gondoltam, megmutatom neki a világunkat. Shakara pedig megfogta az egykori holdpapnő kezét, és  halkan odaszólt neki:
-Drágám, beszélnünk kell. A mélyreható tekintetből és a bizalmas hangnemből Elisir sejteni vélte, hogy a dolog igencsak komoly. A két gyerekre nézett:
-Vezesd körbe a vendéged, Yuz. Biztos kíváncsi a környékre. Nem kellett kétszer mondani. A nyegle kis srác azonnal rángatta magával tovább a lányt.

A szülők közben bevonultak a lakásba. Elisir figyelemmel hallgatta urát. Shakara igencsak vonakodva, és láthatóan idegesen kezdett bele mondanivalójába:
-Annak idején, mikor több világon át kerestelek, az egyik helyen nagy hibát követtem el. Felszabadítottam egy népet, és a győzelem után hatalmas ünneplésbe kezdtünk. Elvetettem a sulykot, és elvesztettem a fejem... ugyanis lefeküdtem valaki mással. Abban az állapotban nem gondoltam bele a következményekbe, és az egész éjszaka képe is homályosan maradt meg. Szóval... nem akarok mentegetőzni, sajnos kitérőt tettem, és ezek után minden jogod megvan, hogy haragudj rám.

Elisir azonban egy szót nem szólt. Némán, némi döbbenettel hallgatta végig Shakarát. Ahogy befejezte, először sóhajtott, és csendben meredt maga elé. Igyekezett feldolgozni ezt az új információt, és valahol csalódottságot is érzett... de hidegvérrel akarta ezt a problémát megoldani. Shakara közben csak feszülten figyelte, hogy mégis mit reagál ezek után. Marad? Elhagyja őt? Talán száműzi a lányt?

A feszült merengés után végül Elisir felállt, majd az ablakhoz sétált. Kifelé nézve mélyedt gondolataiba még egy ideig, ahogy még egyszer végigment minden egyes megvitatandó ponton. Végül sóhajtott, és visszanézett urára:
-Valóban nincs mentség arra, amit tettél, főleg így, hogy látható bizonyítéka van. De akkor, azon az estén nem maradtál ott, hanem mentél és kerestél engem tovább- halványan elmosolyodott- és azt hiszem, ez a mérvadó.  Shakara erre felkapta a fejét. Milyen megbocsátó asszony az ő felesége, annak ellenére, hogy szerelmüket így elárulta. Elisir intett:
-Gyere... Shakara nemcsak odament hozzá, de át is ölelte. Az egykori holdpapnő is hozzábújt szorosan... majd ahogy elengedték egymást, kimutatott az ablakon:
-Nézd csak- pont a két gyerekre láttak, ahogy a griffel játszanak- Yuz olyan boldog, hogy egy vele egykorúval lehet együtt. Visszanézett az urára:
-Még ha így is történt, örülök, hogy van testvére. Eddig egyedül volt, és követelőzővé vált. Ahogy Shakara is elnézte őket, ő is láthatta, hogy azok ketten milyen jól megértették egymást. Elmosolyodott.

Elisir visszanézett rá:
-Nem akarod méltóképpen üdvözölni a lányod? Ura visszanézett rá:
-Csak, ha te is jössz, és ugyanúgy el tudod őt fogadni. Az egykori holdpapnő örömmel bólintott, és elindultak kifelé...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése