2011. augusztus 23., kedd

sosem késő

Emanuel nem találta Nadine-t. Átfésülte az egész lakást, a hálószobától a konyháig. Végül a kerti verandán lelte, teljesen magába roskadva. Aggodalommal fogta el a látványtól. Odasétált hozzá, leült mellé, és azonnal rákérdezett:
-Valami gond van? A lány sóhajtott, és elfordította a fejét:
-Nem... semmi...

Manu nagyon jól ismerte ezt a gesztust. Eszébe jutott, hogy még annak idején, mikor nem tudatosultak benne a dolgok, már megtapasztalhatta. Akkor még nem értette. Az még talán az első évében lehetett, és Calának egy elég nehéz időszaka volt. Mindig összekapott valakivel. Először is a kollégájával, aki egy idő után nem nézte jó szemmel, hogy egy ilyen segéd van a laborban, mint ő. Ott veszekedtek az orra előtt... mintha csak egy bútordarab lett volna... és valóban az volt, mivel nem tudatosultak benne az események, nem tett semmit. Nem kapott rá utasítást, hogy bármit is tegyen. Így csak rögzítette az eseményt, amely azzal végződött, hogy Cala kiüldözte kollégáját a laborból, utána dobva az egyik üveget. Szerencsére nem találta el, de így is szilánkokra tört a falon. Ezután dühöngve elfordult, és elvonult. A mecha ekkor érzékelte, hogy a tudósnak baja lehet. Azonnal odament hozzá, és ránézett:
-Mester.... Cala félszegen ránézett:
-Semmi baj, Manu. Nincsen semmi bajom... Utána ismét elfordult. És hiába a megerősítő válasz, Manu bizonytalan maradt. Az alkotó mást mond, mint aminek a helyzet valóban látszik...

Pár nappal utána már a nővérével veszekedett. Akkor az egyik kísérletről volt szó. Cala bírálta őt, amiért az óriássá változás képességét a nixai háborúban bevetette. Gita viszont azzal érvelt, hogy Nixa szövetséges, és minden segítséget meg kell adni, valamint rá hivatkozott, hogy jelen helyzetben ő se tett volna mást. Cala- az akkor még földhöz ragadt tudós- pedig a bölcsekre, hogy ezért megbüntethetik Gitát... így is már volt náluk egyszer, mikor az óriássá változáson még csak kísérletezett. Gita ekkor vesztette el a türelmét, és lekevert neki egy pofont, mondva, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek. A mecha akkor ezt támadásnak vette, és Cala védelmére sietett. A lány azonban az utolsó pillanatba leállította:
-Ne, Manu... nem történt semmi! A robot értetlenül felé fordította a fejét:
-De megütött téged... Gita sóhajtott:
-Látod, húgom? Semmi sem kétoldalú. Ahogy most a mechádat megfékezted, úgy át kell látnod az én érvemet is, hogy miért tettem. Azzal elfordult, és kiment...

Az utolsó ebből az időszakból az volt, amikor Cala sírva rohant hozzá. Olyan erővel ölelte át, hogy majdnem elesett. Meg is rendült. Ránézett:
-Mi történt, mester? A tudós pedig csak tovább zokogott, szorítva a hideg fémtestet, mert úgy érezte, hogy csak a segédjére számíthatott abban a pillanatban:
-Anya meghalt, Manu... Lehettem volna vele többet, ha nem dolgozok ennyit... de nem voltam. Mellette kellett volna lennem.... A mecha nem értette mindezt. Mi az, hogy meghalt? Miért kellett volna vele lennie? Nem tudott mit kezdeni ezekkel a szavakkal... sőt, a helyzettel se. Nem talált megfelelő válaszprogramot a memóriában. Egy feltételezést talált csak, hogy talán viszonoznia kéne a mozdulatot, hisz erről van rögzítve kép. Így átölelte alkotóját... még ha érintésében semmi érzés nem volt.

Most ugyanúgy átölelte Nadine-t... és biztos volt benne, hogy ez legjobb dolog, amit tehet. Homlokon is csókolta, simogatva a hátát:
-Nekem elmondhatod, mi bánt. Tudnék segíteni...
-Nem, nem tudsz- a lány hangja elcsuklott- apa meghalt. Ma kaptam a hírt... A halál... Emanuel most már ezzel is tisztában volt, miként látta a saját teremtőjét eltávozni... hogy milyen az, amikor egy szerettünk nincs köztünk. Nadine folytatta:
-Nem kellett volna a barátaimmal átjönnöm ebbe a világba... mellette kellett volna maradnom... Manu ismét homlokon csókolta, és tovább próbálta nyugtatgatni:
-Nem tudhattad. Nem a te hibád. Viszont, ha úgy érzed, hogy visszamennél, én veled tartok. Úgy tűnt, ettől a kijelentéstől Nadine némileg megnyugodott. Erősebben bújt a sráchoz, fejét a vállára téve, Manu pedig simogatta a hátát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése