fight with pride

A Vér-tó törzsének sámánja remek emberismerő volt. Napokon belül észrevette, hogy foglyuk nem egy kifejezetten türelmes típus, és a fölös energia levezetéséhez meglehetősen nehéz feladatokat kell neki adni. A vadászat ugyan megfelelt a célra, de nem volt állandó tevékenység. Úgy pedig, hogy Anja meglehetősen nagy vadakat zsákmányolt, még ritkábban is kellett menniük.

Így kénytelen volt edzeni vele. A rabbal ellentétben ő használhatott mágiát... és nem is finomkodott. Eleinte tűzvarázslatot vetett be, de a lánynak ez nem különösebben kottyant meg. Remekül cselezett, sőt, hárított... egyáltalán nem félte a tüzet, nem aggódott az apró égések miatt sem. Mintha már előzőleg rengeteg dolga és tapasztalata lett volna vele. A sámán ezért úgy döntött, hogy az elemi mágián tovább lép a földre. Megrengette, megrepesztette a földet a lány alatt. Starghost ugyan többször elvesztette egyensúlyát, de próbált talpon maradni. Az egyensúlyvesztést gyorsasággal próbálta kompenzálni: mivel nem állt sok ideig egy helyen, így nem kellett attól tartani, hogy elesik. A sámán utána nagyobb sziklákat küldött felé. A rab elmosolyodott:
-Ugyan, kérlek... Az első párral meg is birkózott, puszta ököllel szét tudta törni, vagy egyszerűen arrébb rúgni.

A helyzet akkor durvult el, mikor a sziklák méretei és számai nőttek. Egyszerre az erejét is összpontosítani és gyorsan mozogni elég szépen emésztette fel az energiáját.
-Csak így tovább- biztatta a sámán- emelek még a szinten, ha bírod. Anja két ütés között pimaszul elvigyorodott:
-Bírom én... Küldd csak. Az indián elmosolyodott, majd nagyobb sziklákat küldött, még gyorsabban. A lány kapkodni kezdett, az egyik gyorsabban érkező tömb mellbe vágta. Ettől megtántorodott ugyan, de nem esett el. Próbálta a többire koncentrálni. De amilyen gyorsan érkeztek, hamarosan a térdébe és az arcába is kapott egy-egy méretes darabot. Kissé megingott, mivel a fejét ért ütés után megtriplázódott a látása. Ismét meghátrált pár lépéssel, remélve, hogy addig a többi szikla nem éri el... majd kifakadt:
-Na ebből most már kurvára elegem van!

Azzal maga elé emelte karjait, és kiáltott:
-Ritorno massim! A varázsigére nemcsak, hogy a karjai több helyen felszakadtak, egészen a válláig, de a vaskos tömbök irányt változtattak... vissza a feladóhoz. A sámán épp az utolsó pillanatban vette észre a cselt, és egy gyorsan elmormolt varázsigével elporlasztotta a sziklákat. Anja pedig térdre rogyott, és igencsak fájlalta erősen vérző karjait. Az öreg odasietett, és letérdelt hozzá:
-Mégis mi a vérfoltos naplementét művelsz? Miért nem mondtad, hogy elég?

Azonban a lány válasza helyett egy másik hang szólt közbe:
-Mert túlságosan büszke hozzá. Sekos volt az. Látta az eseményeket, és a rab mögött ért földet. Starghost felé kapta a fejét:
-Téged meg ki kérdezett?- ordított rá. Az őr azonban nyugodt maradt, ahogy felé fordult:
-Akarsz beszélni róla?
-Mi a francról pofázol?- kiabált tovább ingerülten a lány.

Sekos látta, hogy nem megy vele semmire. Inkább ismét a sámánra nézett:
-Lásd el alaposan... Az öreg bólintott, és már vette elő leple alól az üvegcséket. A bestia ezután készült elmenni, mire Anja ismét rárivallt:
-Te meg mit gondolsz, hova mész? Nem végeztem veled, okostojás! Azonban az őr méltatta annyira, hogy mindhárom fejét visszafordította felé, és úgy válaszolt:
-Dehogy nem végeztél. Ebben az állapotban legalábbis egészen biztosan.

Erre a kijelentésre a rab felpattant, és vértől ázott remegő karjával a bestiára mutatott:
-Kihívlak! Itt és most. Sekos mind a három pár szemöldökét felvonta:
-Te lány... neked fogalmad sincs, hogy miket beszélsz! Ha nem mondtam el volna neked elég világosan... Starghost azonban ordibált vele tovább:
-Ó, tökéletesen világosan fogalmaztál, hogy mit tesz velem a harmadik adag méreg, és hogy az egyik fejed mindig ébren van. De tudod mit? Leszarom! Ugyanis te sem tudod, hogy kivel kezdtél! A bestia erre visszafordult, és komolyan nézett vissza rá:
-Akkor ide vele, kisanyám, ne csak a szád legyen nagy...

Ez volt az utolsó csepp a pohárba. Anja a sérüléseire bámulatosan fittyet hányva rontott ellenfelének.... becélozva a középső nyakat. Rá is fogott erősen, de a jobb fej ezt nem egészen így gondolta. A már amúgy is vérző vállra harapott, majd egy határozott lendülettel elhajította a rabot. A lány látványosan kacsázott végig a sziklás talajon egészen a tóig, bele a vízbe. Sekos lassan meg is indult felé, de ellenfele felállt a sekély vízben, majd ismét nekiesett. Most a bal fejének, és egy határozott rúgással eltörte az állkapcsát. A bestia felordított, és elkezdte rázni bal felét. Ennek következtében Starghost a hegyes körmeit az arcába vágta, annyira kapaszkodott, hogy le ne essen. Így viszont a bal fej kapott egy csodás sebhelyet is. És mivel belátta, hogy ez a taktika nem működik, így a másik két fejjel kapta el a lány vállait, majd a földre szorította.

A rab érezte a becsapódást, amibe beleremegett a gerince, majd a rengés fájdalmasan végigment minden csontján, izmain, és   a látása is egy hosszabb pillanatra elsötétült. Ingert érzett, hogy köhögjön, és ezt meg is tette. A következő pillanat, ami tudatosult benne, hogy az őr a fél testével leszorítja, és mindhárom fejével egész közel hajol hozzá - a bal szélsőnek ráadásul vérzik a szája.
-Elég legyen...- mondta halkan a középső fej. Anja érezte, hogy a súlyos szörnyeteg kinyomja belőle a szuszt is. Alig tudott megszólalni... de azért kísérletet tett:
-Nem.... nem...- zihálta, miközben makacsul csóválta a fejét. A középső szempár elkomorult, majd tovább kérdezte a nyugodt hangnemben:
-Miért nem? Miért vagy ilyen megfékezhetetlenül makacs? Azonban a rab válasz helyett, csak remegő kézzel megkísérelt belekarmolni a szörny testébe, és lefejteni magáról... de a pikkelyek itt már különösen masszívak voltak, épp csak meg minimális sérülést tudott okozni, ahogy megtört a felszínük. Aztán elfogyott az ereje, karja élettelenül csúszott le, mikor is elájult. Sekos pedig ismét óvatosan a szájába vette, és elvitte a vérpermetes helyszínről...