homeland?

A fiatal Feon herceg épp a palota körül ólálkodott, szülei és az oroszlánok felügyelete alatt, egy háromszakállas karddal hadonászva. Annyira belejött a szórakozásba, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre a landoló űrhajót. Értetlenül nézett, ahogy az objektum leszállt... Aahs és Rejazz nem különben. A hajó ismeretlen volt számukra... az elsőként kilépő barna hajú, fekete bőrdzsekis alakról nem is beszélve.

-Mi a manó?- fakadt ki a király. Azonban Maya odalépett mellé, és elmagyarázta:

-Ne aggódj, felség. Ő Manu, jó barát... ő az egyike azoknak, akik segítettek visszahozni az életet Kaaelidaschra. Rejazz bólintott:

-Áh, értem.... 

Ekkor Emanuel mögött megjelent Yorrick is... talpig a tarka, káró jelekkel teli bolond ruhájában. Itt viszont a mechának is elakadt a szava... ezt csak tovább fokozta a tény, hogy mélyen térdre is borult. Rejazz felé kapta a fejét:

-M1, mégis mit művelsz? Feon herceg ugyanúgy látta a jelenetet. Kissé megijedt. Fegyverét az idegenek felé szegezte:

-Mit csináltatok M1-el? Mit kerestek itt? Manu értetlenül nézett a rája kölyökre... utána az uralkodó párosra. Senki egy szóval nem mondta neki, hogy itt ráják vannak. Yorrick kissé meg is ijedt, a zoolook háta mögé húzódva:

-Mi folyik itt? 

-Nem tudom- válaszolta Emanuel- amikor utoljára itt jártam, akkor csak mechák voltak...

Alig, hogy ezt kimondta, M1-UT3 elrohant... majd pár perccel később megjelent C4 is. A srác elmosolyodott:

-Szia... A fehérhajú hölgy odasietett hozzá, és átölelte:

-Szia Manu- majd ránézett- jó téged újra látni... Emanuel végigsimította a hátát, majd körbenézett:

-Mi folyik itt? Nem mondtad, hogy a bolygót lakják... C4 vállat vont:

-Ne haragudj, elsősorban a veled való találkozásra koncentráltam- ekkor felpillantott a srác válla fölött- az ott tényleg egy Kaeldesh? 

Manu hátranézett, rá Yorrickra. Viszont nem csak őt látta, hanem a köré gyűlő mechákat is, akik szinte mohón vizslatják őt. A sárkány igencsak meg volt illetődve. Ezt fokozta, mikor pár perccel később H3-RM35 szabályosan úgy vetette magát a lábai elé, megragadva a bokáját, fejét a lábára hajtva:

-Yul úrnöm!- fakadt ki- Hát élsz? Soha nem gondoltam volna, hogy még az élők között látlak... A bolond szabályosan megborzongott a felismeréstől. Sejteni vélte, hogy a mecha egy elődjét ismerhette fel benne, és valahol megriasztotta, és elszomorította a kép, hogy ez a gép ennyire áhítozik gazdája iránt. Némi erőt vett magát, és remegő hangon válaszolt:

-Nem vagyok Yul... a nevem Yorrick... Yorrick Kaeldesh... Látta, ahogy a mecha felemeli felé a fejét, és bár nem volt arca, el tudta rajta képzelni a döbbenetet.

-Nem... Yul?- kérdezett vissza H3. A sárkány megcsóválta lassan a fejét:

-Nem... sajnálom... 

Azonban a szárnyas H3-RM35 nem kapott rövidzárlatot... hanem felállt, megfogta a jövevény vállait, és közelebb hajolt kissé:

-De Yul gazdám leszármazottja vagy, minden bizonnyal. És most te... Yorrick... te vagy az én új gazdám. Viharosan megölelte őt:

-Mióta áhítottam már gazdára... 

Yorrick kissé megriadt. Szinte érezte a fémtest mögött a kétségbeesést, a szolgálat örömét, de ő maga nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Mégis ki volt ez a Yul, és kik ezek a mechák a bolygón? H3 szorításában kérlelően nézett Manura, hogy magyarázza már el neki, hogy mi folyik itt. Emanuel bíztatóan elmosolyodott:

-Ne félj tőlük. És hagyd, hogy ez a mecha a kedvedre tegyen. Őt ez teszi boldoggá. 

-Ez teszi?- kérdezett vissza Yorrick. Erre a felismerésre megsajnálta az őt szorító lényt... és viszonozta az ölelést...