2012. október 7., vasárnap

presztízs és személyes ügy

Yorrick útja Keletre vezetett, az usagiaiak jáde bányájába. Tudta, hogy a nyúl herceget ott lelheti, hogy őfelsége gyakran felügyeli a munkálatokat. Ott is érte, amint épp jádéban fizetett Kai nagymesternek. A róka meghajolt, és elindult visszafelé, az alig 10 km-re lévő elzárt iskolába.

Amint Tzeg látta távozni a nagymester, úgy a következő oldalról érkezni is a sárkányt. Végigmérte alaposan, végül a ruhája és a sörényviselet alapján fel vélte ismerni. Az egyik alattvalójának azonnal kiadta az ukázt:
-Különleges vendégünk érkezik. Azonnal készítsetek elő mindent, hogy megfelelő legyen a fogadtatás. A szolgáló értetlenül nézett rá vissza:
-Miért, ki jön? Hare Tzeg szinte már parancsolóan fordult vissza felé:
-Egy Kaeldesh sarj. Úgyhogy iparkodj! A szolgálónak nem kellett kétszer szólnia. Azonnal meghajolt, és már ment is intézkedni az ügyben.

Yorrick, mire beért, a bányánál lévő úri szállás előtt két oldalt tisztelegtek az őrök. Az inkodnitós udvari bolond szinte már meg is illetődött a fogadtatáson. Ahogy indult az ajtó felé, az még előtt kinyílt, majd Hare Tzeg mélyen meghajolva üdvözölte:
-Életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer még valaha megtisztel jelenlétével egy Kaeldesh klánból származó - majd a kezét nyújtott- vedd legalázatosabb vendégszeretetem, drága hölgy. Yorrick kifejezetten elvörösödött, majd a protokollnak megfelelően mancsát a herceg kezébe helyezte:
-Én is örvendek a találkozásnak. A nyúl kezet csókolt neki, majd zárult mögöttük az ajtó.

Benn a hallban amint helyet foglaltak, az uralkodó egyből kíváncsiskodni kezdett:
-Lenyűgöz a puszta jelenléte is egy ilyen személynek, mint te. Megtudhatnám mi a tárgya látogatásodnak? A sárkány próbált úrrá lenni zavarba ejtettségén, hogy a herceg mézes szavaitól igencsak elpirult. Kissé kihúzta magát, igyekezett komolyságot mutatni annyi év bolondozás után:
-Ha jól tudom, igen befolyásos uralkodó vagy. Néha meglepő ügyekhez is elér a kezed. Tzeg kissé öntelt mosollyal válaszolt - láthatóan jól esett az egójának, hogy a vendége így fényezi őt:
-Ez így igaz. De minden követ meg is mozgatok a céljaim érdekében. Ezt a bányát is így szereztem. Yorrick bólintott, majd folytatta:
-Egy rendkívüli gyógyszerre lenne szükségem. Ami olyan erős, hogy akár egy életre lesérült harcos is újra tudná utána forgatni a kardot. A nyúl végigmérte az úrhölgyet, majd hozzátette:
-Kegyed nem úgy néz ki, mint akinek szükség lenne rá. A sárkány egy pillanatra elhúzta a száját, majd hozzátette:
-Nem is nekem kell. Hanem egy ismerősnek.

Hare Tzeg ekkor előkapott egy papírt és egy pennát. Miközben írt, mesélt vendégének:
-Talán lenne itt valami. Tudod, drága hölgyem, talán ez a szer még a riválisomat is tapraállítaná. Pár hónapja, vagy talán éve is megvan, hogy egy riválisomnak eltörtem a karját... porctörés, egy életre használhatatlan most a karja. És tudod, volt vele egy bolond is, egy olyan kék sárk-

Ahogy ehhez a ponthoz ért, látszott az arcán, hogy épp belé hasít a felismerés, és szemei elkerekednek a döbbenettől. Azonnal felkapta a fejét, és vendége arcára meredt. Yorrick éppenséggel nem nézte jól szemmel, ahogy a herceg ezzel a történettel hencegett. Akkor esett le a nyúlnak igazán:
-Te voltál az....- mondta hüledezve, majd rá is mutatott, és felállt - az a sárkány a bolond ruhában! Yorrick felállt, és komolyan válaszolt:
-Nem a ruha teszi a nemest, nemde?

Hare Tzeg elkomorodott, majd megfogta a papírt, és egész egyszerűen széttépte. A sárkány riadtan megragadta a csuklóját:
-Most meg mit csinálsz? Azt mondtad, hogy minden követ megmozgatsz, és segítesz. Az uralkodó kikapta kezét vendége szorításából, majd kimérten válaszolt:
-Hidd el, hölgyem, nem a személyeddel van a bajom. Mindig is a Kaeldesh klán szolgálatára álltam. Viszont Spot személye egészen más. Ő a riválisom, és nincs az az isten, amiért én segítséget nyújtok neki, se közvetlenül, se közvetetten. Remélem, megérted.

Erre viszont Yorrick kifakadt:
-Nem, nem értem meg!- hangja hihetetlenül határozott volt- egyikőtöket sem értelek! Mind a ketten inkább a büszkeségeteket tartjátok szem előtt, és inkább belehalnátok, minthogy engedjetek egy kicsit! De tudod mit, nem kell az a híres befolyásod. Majd megoldom egyedül.

Azzal kiviharzott, Hare Tzeg pedig kissé megalázottan és tehetetlenül nézett utána...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése