2012. október 21., vasárnap

wishing back between the stars

Starghost és az öreg sámán ismét a rituálét végezték. Azonban az öregnek is, és a külső szemlélőként jelenlévő Sekosnak is feltűnt, hogy a lány hangja kissé álmodozó, olykor a rituális szövege is kicsit csúszik. Amint végeztek, a bestia rá is kérdezett:
-Valami gond van? Mintha lélekben máshol jártál volna...

Anja megvakarta a fejét, majd kissé kínosan levágta magát törökülésbe, szembe a másik kettővel:
-Nem is tudom- kezdte homályosan, ahogy bámult maga elé- valahogy, ahogy ismét rendszeresedett nálam a Lámpás rituálé, valahogy ismét honvágyam támadt.... azt hiszem. Felemelte fejét, ránézve két társára:
-Nem egészen vagyok benne biztos, hogy szívesen visszamennék. Tudom, hogy nem látnak szívesen... és az érzés kölcsönös, mert azóta én sem értek egyet a rendszerükkel. Ismét lenézett a földre, a homokba rajzol csillagkép mására:
-De valahol mégis kíváncsi vagyok, hogy mi minden változott azóta... 

Sekos enyhén bólintott:
-A Vér-tó törzse már elismer téged sajátjaként, és én is társamként. Nemcsak a rátermettséged bizonyítottad, hanem hajlandó volták alkalmazkodni is. Így jobb, ha tudod, hogy mi mindig szívesen látunk, mint a törzs tagját. Starghost megejtett egy enyhe mosolyt, majd megsimogatta a másik őr fejét:
-Igen, tudom. És bár sok van a rovásomon, köszönöm nektek, hogy hajlandóak voltatok elfogadni. Az öreg sámán felállt, és elmosolyodott:
-Azért ezt a beszélgetést nem zárod le ennyivel- majd intett- kérlek, kövess... A lány értetlenül nézett először Sekosra... majd vissza a sámánra. Végül felállt, és követte őt be a faluba.

Az öreg házába mentek. A falu rangidőse elővett egy tollas-golyós nyakláncot, pár hajba fűzhető tollat, egy a törzsre jellemző mintával díszített pokrócot, és közben beszélt tovább:
-Megbecsült sámán ereklyék. Azt hiszem, most jobb, ha szükségüket veszed. 
-Mégis mire?- kérdezte Anja az egyre több előkerülő kacat láttán. Végül a varázsló felé fordult, kezei közt egy törzsi mintás, női maszkkal, ami különleges módon porcelánból volt. A lány felé nyújtotta:
-Anyám generációkon át nagyra becsült sámán volt a faluba. Ezt a maszkot egy különleges látogatótól kapta, miután kisegítette őt. Nem mindennapi darab, sem az anyaga, sem a hatalma. Starghost átvette a maszkot, majd értetlenül az öregre nézett:
-Miért, mit tud? A falu rangidőse elmosolyodott:
-Nemcsak az arcot fedi el, hanem a kisugárzást is. 

Ezt követően elkezdte egyberámolni a többi cuccot, majd elkezdte a lánynak adogatni szép sorban:
-Ha mégis úgy döntesz, hogy visszatérsz a Zodiákusra, akkor viseld ezeket. Így egész biztosan nem fognak megismerni... Ekkor Starghost egész egyszerűen elejtette a holmikat a kezéből, és viharosan átölelte a sámánt... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése