ismét Tornado ellen

A Baima unokatesók annyi idő után egy újabb hetet töltöttek Phernai herceggel. Ugyanúgy beosztották maguk közt a heteket, mint annak idején. Mind tapasztalták, hogy a trónörökös szépen fejlődött az elmúlt időben, és adtak is át neki új tudást.

Kivéve Tornado... ő ugyanúgy vadul nekirontott, mint annak idején. Phernai készült is a találkozásra, és már benne volt némi félelem, hogy talán nem lesz olyan gyors ezúttal se. Pedig javultak a reflexei, és határozottabban is vágott vissza. A fekete ló azonban nem részesítette túl sok elismerésben:
-Látom, ez alkalommal kinyílt a csipád. Megkönnyíthetted volna a helyzeted, ha már annak idején sem hezitálsz. Azzal szétnyitotta a pengeberakásos legyezőit, és ismét támadt.

A herceg újból cselezett. Érezte, hogy tanára igencsak komolyan veszi őt, ő viszont fárad. Talán megközelíthetné máshogy is a témát. Kissé távolabb hátrált, majd felemelte a tenyerét:
-Csak egy percet kérek... egyetlen percet, és ígérem, nem fogsz bennem csalódni. Tornado lejjebb emelete a legyezőket, majd komoran bólintott:
-Egyetlen percet, és nem többet. Aztán produkálj is valamit érdemben.

A herceg bólintott, kissé összeszedte magát... Majd elővett egy kendőt, és a szemei elé kötötte. A fekete mester igencsak szkeptikusan nézett tanítványára.
-Mi a terved, kölyök? Ezzel csak a jelenlegi hátrányodat erősíted. Azonban a macska másra készült. Kitsu tanításának köszönhetően remekül látta az aurákat, a különböző energiákat. Látta Tornado dühét és erejét is.
-Folytathatjuk- válaszolt teljes természetességgel.
-Ahogy gondolod- mondta a fekete ló komoran- de ne hidd, hogy csak azért kíméletesebb leszek veled. Azzal ismét felkapta a legyezőket, és már ugrott is a tanítvány felé.

... Phernai pedig kitért. Az energiaáramlást, a lendületet fénycsíkokként látta. Újból és újból kitért Tornado csapásai elől. Egyelőre a kitérésre koncentrált. Sikeresnek is bizonyult. Viszont ahogy mestere folyton mellétalált, úgy vált egyre dühösebbé, és ezt látta a herceg az aurán is. Sőt... még valamit felfedezett: valahányszor a fekete ló elég közel volt hozzá, helyenként, a végtagjaiban furcsa pontokat látott. Megkockáztatta célba venni a bal karjában világító kék pöttyöket...

Két ütés, telitalálattal... és a következő pillanatban Tornado azon kapta magát, hogy a bal karja egész egyszerűen elernyed, kezéből pedig kicsúszik a legyező. Hüledezve a hercegre nézett:
-Mégis mit csináltál, te megátalkodott?- kiabálta. Phernai levette a kendőt, és riadtan nézett mesterére:
-Én csak... Ekkor Tornado megragadta másik kezével a nyakát, és tovább kiabált vele:
-Ha eltörtél egy ízületet, akkor garantáltan megnyúzlak! A macska visszakiáltott rémülten:
-Esküszöm, nem ízület volt! Világított, mint az energia...

Tornado megnyugodni látszott. Elengedte tanítványát, majd komoran megszólalt:
-Chi blokkolás. Honnan tanultál chi blokkolást? A herceg ártatlanul vállat vont, azonban a fekete ló tovább faggatózott:
-És az auralátást? Azt mondtad, energiát látsz, ami fedi ezt a témát.
-Magamtól- vágta rá végül Phernai.

Mestere végül felvette a mászik legyezőt, majd elindult befelé:
-Nem tudom hogy csináltad, de azt ajánlom, hogy nagyon körültekintően csiszold ki ezt a technikát. Én végeztem... A herceg utánakérdezett:
-És a karod? Mire Tornado egykedvűen csak ennyit válaszolt:
-A chi blokk csak átmeneti. Legkésőbb holnapra elmúlik...