Yorrick a vendégszobában készülődött. A bolondruha összehajtva hevert az ágyon, H3 pedig az egykori család tradicionális ünnepi ruháját próbálta rászuszakolni. Még igazgatta itt-ott, ami a sárkánynak nem igazán tetszett.
-Elég lesz, mondtam már- próbált tőle többször is elhúzódni, de a mecha újra és újra visszament, és tovább igazgatta:
-Csak egy kicsit kell itt... és itt... Szeretném, ha tökéletes lennél, úrnőm. Olyan tökéletes, mint az előző gazdáim. Yorrick sóhajtott:
-Megmondtam, hogy elég lesz- szembefordult vele- nézd... értem én, hogy ez okoz neked örömöt, de jól vagyok. Nem kell túlzásba vinni. H3-RM35 lejjebb hajtotta a fejét:
-Sajnálom úrnőm.
-Nem vagyok az úrnőd- mondta halkan a vendég- csak Yorrick. A mecha bólintott:
-Igenis, Yorrick... A sárkány kissé úgy érezte, mintha megbántotta volna a szolgát. Értette, hogy a tevés-vevés szerez neki örömöt, de néha túl soknak érezte, amit tőle kapott. Odament hozzá végül és megfogta a kezét:
-Gyere... inkább induljunk lefelé... H3 felemelte a fejét, majd udvariasan megfogta a sárkány mancsát, és vezette.
Odalenn a királyi páros beszélgetett Manuval és C4-gyel az asztalnál. Rejazz merengve nézett végig rajtuk:
-Szóval... ha jól értem, te vagy az egyike azoknak, akik életet hoztak vissza a bolygóra. A srác bólintott:
-Igen.
-És...- filózott tovább a rája király- te és C4 korábbról már ismertétek egymást.
-A helyzet kissé bonyolult- magyarázta Emanuel- arról van szó, hogy C4 bár mecha volt, az életenergiát, a lelket amitől átalakult, egy organikus élőlénytől kapta. Ez a lény volt az, aki engem megalkotott. És bár C4 már nem úgy viszonyul hozzám, mint mielőtt ez a lélek benne öltött testet, de vannak emlékei rólam. A fehérhajú lány bólintott:
-Valóban, Méghozzá egy jó kapcsolati viszony emlékei.
Ezen a ponton Rejazz már nagyon masszírozta mindkét halántékát, és jobbnak látta visszakérdezni:
-Vagyis... volt valami orga, aki megalkotott téged, de meghalt, és C4-ben öltött tested. De hogyan alkotott meg téged, mégis mi vagy te? Manu elmosolyodott:
-Egykor magam is mecha voltam. De a teremtőm bolygóján ismerték a tiszta energia materializálását. Én magam is kitanultam ezt, és változtattam magam orgává. A rája király két kézzel fogta a fejét:
-Na jó... én itt feladom- mindkettőjükre mutatott- inkább elhiszem, hogy ismeritek egymást, és punktum.
Ekkor lépett meg Yorrick, H3 kíséretében. Kissé feszengett, rövid időn belül másodszorra kellett az oly rég nem használt protokoll szerint viselkednie. Főhajtással üdvözölte az uralkodót, majd leült. H3-RM35 viszont szigorúan állt mellette, mint egy testőr. Aahs elmosolyodott:
-Yorrick, ugyebár? A vendég bólintott:
-Igen, hölgyem. Ekkor Rejazz is felé fordult:
-Az itteni mechák az beszélik, hogy te egy helyi lakos vagy. A sárkány is ránézett:
-Én már nem. Mint az sikerült kiderítenem, az őseim innen származnak. Egy csoportjuk azonban leköltözött a Földre. A sárkányok mind a mai napig úgyt emlegetik a Kaeldesh klánt, mint akiknek isteni képességeik vannak. Az évszázadok folyamán viszont a vérvonal felhígult... jómagam már nem vagyok birtokában semmilyen képességnek, amit az őseim birtokoltak- a mechára nézett, majd hozzátette- sem tulajdonnak.
A rája király bólintott, majd végigmérte őt:
-Ahogy elnézem, méltón tudod hordani a családod nevét és rangját. Ennek ellenére nem tartasz igényt arra, hogy visszaköltözz ide, az őseid földjére? Yorrick megcsóválta a fejét:
-Egyáltalán nem. Nem is tudtam Kaaelidasch létezéséről- sóhajtott- örülök, hogy megtudtam, hogy honnan is származik a családom... de inkább szeretnék hazamenni, vissza a Földre. Nekem az az otthonom. Rejazz ismét bólintott:
-Megértem az álláspontod. Bár, ha mégis visszalátogatnál, tudnod kell, hogy a ráják bármikor szívesen viszont látnak, mint a bolygó jogos örökösét és őslakóját. Yorrick elmosolyodott:
-Köszönöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése