2012. október 14., vasárnap

suspended light

A hollónemesek mihamarabb elmesélték pár istenségnek, hogy ki történt. Shanbahac, Ambran és a tűzisten tehetetlenül álltak az eset előtt. A tűzistennek a későbbiek folyamán tűnt fel, hogy a vízisten kerüli őket. Egy arra alkalmas pillanatban utána ment, mikor már csak ketten voltak:
-Miért kerülöd a többieket? Talán tudsz valamit? Az istennő azonban elhúzta magát sírva:
-Én tettem...- nyögte ki nagy nehezen, könnyeivel küzdve- én engedtem ki... A tűzisten elképedt:
-Hogy mondod? A vízisten azonban igyekezett megmagyarázni:
-Csak meg akartam nézni... Épp csak egy kicsit nyitottam ki a cellája ablakát... Ő azonban az édes szavaival rávett, hogy nyissam szélesebbre az ablakot, és így kijutott... Ismét a kezeibe temette arcát, és lehajtotta a fejét:
-Annyira sajnálom... Nem lett volna szabad engednem neki.

A tűzisten viszont nem büntette meg őt. Ehelyett a vállára helyezte kezét:
-Még rendbe hozhatod. Azzal, ha segítesz nekünk megkeresni, és ismét bezárni. Az istennő megtörölte arcát, majd bólintott...

Eközben a szélisten újabb garázdaságra készült. Beszökött a fény-,hó- és sárkány istennő kristálypalotájába. Az oszlopok közt bujkálva kereste, hogy lecsaphasson rá. Semifar valóban nem rejtett semmit. Emberi alakjában járkált a palotában, fel és alá. Épp az oszlopos folyosón haladt, a szélisten pedig sötéten elvigyorodott:
-Most lesz majd nemulass- gondolta, ahogy a tőr csillant a kezében... Majd sebesen, mint a gondolat, az istennőnek ugrott, a tőrt tövig a mellkasába szúrva. Semifar elterült a földön. Egész testében megremegett. Még észlelni vélte a fölé tornyosuló szélisten, és még annyi ereje maradt, hogy megkérdezze:
-Miért? A szélisten sötéten elvigyorodott:
-Ne aggódj, Semifar, nem öllek meg... tudom, hogy a fény újjászületik újra és újra. Ez a tőr egész egyszerűen csak mérgezett... ezért lebénít. Így nem leszel képes sem az erődet használni, sem újjászületni, csak egy helyben maradsz, akár egy szobor...

És valóban... az istennő teste telkesen lemerevedett, arcán a félelemmel és a felismerés döbbenetével...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése