unleashed Darkness

Míg az istenségek a szélisten nyomába indultak, addig a hollónemesek Yuz társaságában járőrözgettek. Hua-Bei végigmérte az aranyszárnyas keleti sárkány alakjába lévő fiút:
-Nem szükséges velünk tartanod. Ez a szolgálat elsősorban a mi felelősségünk. A bestia bólintott, majd a gyíkra nézett:
-Tudom. De úgy érzem, hogy a segítségetekre lehetek. Elvégre Sötétség nemcsak titeket szólít szolgálatra, ha gond van, de a saját családtagjait is. Gorh'g hozzátette:
-Urunk előrelátó. Mivel elsősorban nem közvetlenül, hanem közvetetten segít másoknak, így kiépítette a kapcsolatait. A helyében magam sem csinálnám jobban...

Alig, hogy végigmondta az egyik közeli erdőből hatalmas moraj hallatszott... mintha több száz fa dőlt volna ki egyszerre. Mind odakapták a fejüket. Valóban, a sűrűből menekültek a madarak, és sötét füst szállt fel... majd újabb hátborzongató robaj. Nina intett:
-Nézzük meg, mi van ott. Ez valami hatalmas lehet...

Nem igen tudtak mélyre merészkedni, ugyanis az a valami úgy siklott eléjük, vörösen izzó szemekkel, hegyes fogakkal, majd egész egyszerűen szétrobbantotta körülöttük a fákat. A törmelék úgy hullott alá a magasból. A négyes fogat hátraarcot vett, egészen a nyílt terepig, maguk után csalogatva a lényt. Amint a fenevad is kiért, és felágaskodott, a maga árnyékszerű, fekete lényével, vörös szemeivel, őrjöngő vad természetével, fel találták ismerni őt.
-De hisz ez Sötétség...- vágta ki Yuz döbbenten. A hollónemesek mind felé kapták a fejüket.
-Az nem lehet!- fakadt ki Hua-Bei- hisz a mi urunk nem egy ilyen vérengző fenevad! Nina megborzongott, ahogy végigmérte az őket vadul vizslató lényt:
-Pedig Yuznak igaza van... ez itt valóban Sötétség. De valamiért nem önmaga... nem tudom, mi történhetett vele.

A fekete szörnyeteg ekkor vérfagyasztó ordítás közepette nekitámadt. A négyes úgy ugrott el előle, mind ahányan voltak, annyi irányba. Az ork utána nézett:
-Akárhog yis, de meg kell állítanunk. Még minket sem ismer fel- a társaira nézett- mi lesz, ha valamelyik város közelébe jut? A smaragdszemű sárkány bólintott:
-Igazad van. Bár csak halandók vagyunk egy isten ellen, de muszáj megfékeznünk. Ő nem is gatyázott ezután, hanem Sötétségre vetette magát, és a vállába harapott. A fekete fenevad felordított kínjába, majd vergődött, végül oldalára vetve magát a földre passzírozva Yuzt.

De a hollónemesek sem tétlenkedtek. Hua-Bei és Gorh'g a saját kettős támadásukat használták, Nina pedig a fegyverzetéhez járó fémkarmokat. Azonban akármennyi erőt is vittek bele, egyszerűen hatástalanok voltak... mintha Sötétség egész egyszerűen elnyelte volna az ellene felhasznált erőt. A gyíkharcos döbbenten állt a jelenség előtt:
-Meg se karcolta? Ez hogy lehet? Közben Yuz nem várta meg míg valaki válaszol, hanem ismét a fenevadba harapott, és próbálta körbetekerni kígyószerű testével. Sötétség őrjöngött, próbálva leszedni magáról a sárkányt. Nina ezt látva előrerohant:
-Én ezt nem fogom annyiban hagyni. Lendületből belerúgott az egyik vörösen izzó szembe. A szörnyeteg ismét felüvöltött, és próbált a lány után kapni.
-Abból te nem eszel!- kiáltotta harciasan az eddig visszahúzódott Nina, majd az arab napjeles tenyerét a bestia felé fordította, fény támadást használva.

A sugár fejbe találta Sötétséget, egy pillanatra meg is ingott. Nyomában vértócsa loccsant a földre. Ekkor Hua-Bei megvilágosodott. Társa felé kapta a fejét:
-Hát ezért volt hatástalan a támadásunk! Nekünk Sötétség adta az erőt, így nem tudjuk ellene használni! Az ork a száját húzta:
-Viszont más képességünk nincs, csak amit tőle kaptunk. A gyík ekkor női társuk felé fordította a fejét, és elgondolkozott:
-Mondd csak Gorh'g... szerinted a sötétséget át lehet alakítani fénnyé?

Yuz ismét elterült a földön, miután a fenevad lendületből fejbevágta. Ezt követően Ninát célozta meg. A lány nem ijedt meg, sőt, még határozottabban felvette a támadóállást. Ekkor jelent meg mögötte a másik két hollónemes.
-Nina!- Hua-Bei azonnal belekezdett az ecsetelésbe- átcsatornázzuk neked az erőnket. Képes leszel fénytámadásként használni? A szőkeség meglepetten nézett rájuk, majd vissza a felé közelítő, hegyes fogú szörnyetegre:
-Még sosem csináltam ilyet. De egy próbált megér. Adjatok bele mindent, fiúk.

A duó megfogta a lány vállait, és csatornázták át a hatalmukat. Nina összeszedte magát, és az egyik Napmecsetben tanult mantrát kezdte el mormoni. Kezei fényesen felizzottak, majd a tenyerében lévő tetoválást Sötétség felé fordította:
-A fény mindennap újjászületik, ahogy a Nap is mindig felkel és lenyugszik. Fénye adjon életet, utat az éjszakából!

Társai erejét egybevetve és átkonvertálva fénnyé, a tűzerő jelentősen megnőtt. Sötétség hatalmas és erőszakos csapást szenvedett el, a vér végigfolyt szemeiből, a testéből. Még tántorgott egy ideig... és bár szemei tisztulni kezdtek, még mindig nem nyerte vissza önmagát. Hua-Bei elmosolyodott:
-Ez szép volt, Nina! Még egy ilyen csapás, és...

Végigmondani már nem tudta, ugyanis Sötétség gyorsabb volt. Egész egyszerűen kettéharapta őt. A gyíkharcos két darabban zuhant le a földre. A lány egész egyszerűen sokkot kapott, ahogy ez a közvetlen közelében történt... Gorh'g úgy szintén. Annyi lélekjelenléte maradt csak, hogy elhúzza Ninát a fogak közvetlen közeléből.

Yuz azonban ismét támadásba lendült. Látta, hogy a hollónemesek milyen taktikát alkalmaztak. Ismét a fenevad hátára vetette magát, aranyszárnyai, - sörénye, és smaragdszemei felizzottak, és a fényt úgy fecskendezte a szörnyeteg testébe a fogain keresztül, ahogy belé mart. Sötétség ezt követően összeesett... szemei és feje kitisztult, a vér mindent elborított...

Remegett, hisz Semifar eddig sokkal finomabban tisztította őt meg, mint a négyesfogat. Lassan körbenézett, próbálta felmérni, hogy mi történt. Az első, amit megpillantott, az emberi alakot visszavevő leszármazottja, ahogy Nina és Gorh'g mellé csatlakozik. Mind háttal álltak neki... és valamit néztek a földön. Apránként összeszedte magát, és odaevickélt hozzájuk:
-Mi történt?- kérdezte rekedten.

Aztán meglátta a két darabban fekvő Hua-Beit... Zöld szemei elkerekedtek. Az ork halkan morgott, elfordítva a fejét:
-Tudom, hogy nem a te hibád volt, uram... de... nem lesz még egy olyan társam, mint őt... Sötétség elképedt. Gorh'g félmondatával belé csapott a felismerés. Végignézett a másik kettőn, ők ugyanolyan döbbent, feszült csendben álltak. Aztán vissza a holttestre. Letérdelt mellé, majd a sisakra tette kezét:
-A saját katonámat... - sóhajtott- remélem ő is, és ti is meg tudtok bocsátani. A páncél sűrű, fekete köddé alakult, ami aztán elborította a testet... végül, ahogy eloszlott, úgy Hua-Bei is eltűnt. Az istenség az ork felé fordult:
-Jó helyen van már, efelől biztosíthatlak. Gorh'g némán bólintott.

Sötétség végignézett rajtuk:
-Áruljátok el nekem... hol van Semifar? Yuz némi értetlenséggel tekintetében nézett rá vissza:
-Mi köze ennek Semifarhoz? Az istenség válaszolt:
-Fiam, látom, hogy ütődött vagy, mint mindig. Semifar, mint fényisten birtokolja a tisztító fényt. Ő az, aki ezzel a képességgel szabadít meg minden rossztól, aminek még minden más mellett teret adok. Nina felemelte a fejét:
-Szóval... ha nem tisztít meg akkor vérengző bestiává válsz? Sötétség bólintott:
-Ezt jól látod, gyermekem. Ti vagytok mind az istenek és mind a halandók között az elsők akik így láttatok. Ugyanis Semifar mindig időben jön, és megtisztít. Yuznak ekkor esett le. Tekintete elkomorult, és a többiek felé fordult:
-A szélisten... biztos vagyok benne, hogy az ő keze van a dologban...