Alba az igazak álmát aludta. Ilyenkor a képek nem stabilak, minden amit lát játszi könnyedséggel hullámzik, vált formát, akárcsak a tenger hullámait, amik szelíden ringnak. A folyton változó képek közt megjelent egy álarcos alak: maszkjának egyik fele sötét, másik fele arany, középen egy holdjellel. Arca nem látszott, de a mozgásából, a kék csíkos sörényből és a kisugárzásából Alba felismerte őt:
-Nagy tesó? A Holdpatrónus eltűnt, majd újra előbukkant, mostohaöccse orra előtt:
-Szia, kis tesó. Látom, nem történt semmi bajod. A holdherceg halkan nevetett, nem egészen fogta fel, amit hall:
-Kellett volna? Minden rendben megy ideát... Hirtelen bevágott egy kép a szemei elé, ami jéggel körbezárta Elisir testét. Érezte, hogy az álmon belül kezd részint észhez térni:
-Vagyis nem...- komolyodott el, majd Shingóra nézett- Elisirt megtámadták. Földlidércekről beszélt.
-Tehát ott jártak- mondta a szellem, majd ismét eltűnt.
Valamivel távolabb az egyik színkavalkád rejtekéből tűnt fel megint, mintha csak a mély vízből lépne ki:
-Valószínűleg Spia neve ismerősen csenghet nektek. Ő vezeti őket, és Shakarát keresi. Alba értetlenül fordult felé, közben keresgélve az emlékei közt. Spia... ismerős név, hol hallotta már? Újabb kép vágott be... a démon a vérző fejjel, ami a tóban állt.
-Volt az a lány...- beszélt némileg félre- abban a tóban. Akkor vágta le a szarvait... Shingo sem egészen értette, hogy mostohaöccse mit beszél, de ráhagyta. Inkább nézte őt, ahogy elkezd járni fel és alá, hangosan gondolkodva:
-Olyan kimondhatatlan neve volt annak a helynek... Shakara maga mellé fogadta azt a lányt. Azt magyarázta, hogy valami elnyomás volt. Erre felkapta a fejét, látszott, hogy kipattant az isteni szikra:
-Ó, igen... Spia volt abban a világban az az uralkodó, aki nem engedte a kommunikációt az istenekkel! Nagy vigyorral a Holdpatrónus felé fordult:
-De rácseszett, mert egy félistennel került szembe, aki mellett mi is álltunk. Jó kis csavar, mi, nagy tesó?
Shingo akkor megint közelebb állt hozzá.. és csak állt némán. A holdherceg érezte, hogy lassan valami kellemetlen érzés járja át, ahogy nem hangzik el a látogató szájából egy hang se... ráadásul most fogja fel igazán ésszel, hogy mit is lát:
-Várjunk csak... de hisz neked maszkod van- ahogy végigmondta, a szemei elkerekedtek, és elsápadt- Nagy tesó... ugye nem? Shingo sóhajtott:
-Sajnálom Alba... - jobban magára terítette a köpenyt- a fiamnak már üzentem. Arra kérlek, hogy vigyázzatok egymásra, ahogy eddig is tettétek... Mostohaöccse kiáltott, és már rohant, hogy átölelhesse...
Ekkor riadt fel. Leverte a víz. Ahogy zihált, és körbe nézett, úgy egyre jobban érezte ahogy a mellkasában egyre jobban elkezd tátongani valami üresség... és hogy a szemei égnek... egyre erősebben... a torka is fáj. Azonnal kikászálódott az ágyból, és átrohant a másik házhoz, hogy megnézze, mi történt Shakarával...
Már tekintete könnyfátyolos volt, mikor belépett. Az fogadta, amire számított: öreg barátja magába roskadva, arcát mindkét kezével eltakarva - csak sejteni lehetett, hogy sír. Elisir nyújtott neki vigaszt, ahogy átölelte. Alba sóhajtott, majd lassan belépett hozzá:
-Shakara... Elisir ugyan felnézett, de a félisten nem reagált. A holdherceg folytatta:
-Shakara, ezt nem fogjuk annyiban hagyni, ugye tudod...- megtörölte arcát, majd kifakadt- Ugye tudod? Barátja némi fáziskéséssel válaszolt, amint épp annyira összeszedte magát, hogy tudjon válaszolni. Bár hangja remegett a gyásztól:
-Úgy halt meg, hogy Yuzt védte...- Albára nézett- Argainak igaza volt, ezek a mocskok mind ránk vadásznak. A holdherceg bólintott, majd folytatta:
-Azt is megmondta nagy tesó, hogy ki áll a háttérben. Ismét megtörölte arcát, majd végigtúrta a sörényét. Olyan nehezen jött a gyásztól és a dühtől minden szó, hogy ilyesféle kényszercselekvéseket tett, hogy összeszedje magát:
-Emlékszel még Spiára?
Shakara szemei elkerekedtek... majd dühödten hunyorított:
-Hogyne emlékeznék- mondta rekedten, majd ökölbe szorította kezét, és felállt- Trakertan uralkodója, aki tiltott az istenekkel minden kapcsolatot. Szemtanúi voltunk, hogy milyen különös kegyetlenséggel büntette azokat, akik meg merték szegni ezt a törvényt... Kivörösödött szemekkel nézett vissza:
-Meg kell állítanunk őt. Nem hagyhatjuk, hogy egy újabb szerettünk essen áldozatul. Alba magára erőltetett egy enyhe mosolyt. Látta, hogy bár a gyász erős, Shakara azonnal reagál az üzenetre, és nem tántorodik meg. Elisir is bátor maradt, ahogy urába karolt. Amíg ők együtt vannak, addig semmi sincs veszve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése