2013. június 14., péntek

San Djan

A Vér-tó indiánjai közt épp komoly szertatás folyt. Még Sekos is közelebb húzódott a tömeghez, hogy rápillanthasson az eseményekre. A vének - melyek közt mindkét nem képviseltette magát - a tábortűz körül foglaltak helyet, és nézték, ahogy a sámán csontig hatoló éneke közepette madártoll- és apró csontdarabokat dobál a tűzbe. A többi lakó nem igen tudott olvasni a felszálló füstből... a vének annál inkább. Nézték is amint sejtelmesen, simulékonyan kanyarog egy ideig... majd párszor erőszakosan megtörik... végül lassan, de biztosan felveszi a kedves, hajlékony formáját. Párszor ez a minta megismétlődött a tűz füstjében. Innentől már nem is volt kétséges számukra a válasz.

Felálltak végül szép sorban, majd agy egyik öregasszony odaszólt pár fiatalember közé:
-A szellemek döntöttek. Lépj elő, San Djan. A fiatalemberek közül kilépett egy hosszú, fekete bozontos hajú, fekete körszakállas, zöldszemű férfi. Kissé meg volt illetődve ugyan, de igyekezett a határozottságát mutatni a többiek felé. A vének elé érve letérdelt, és meghajolt. Egy apóka folytatta:
-A szellemek szóltak. Ebben a balsejtelmes időben, mikor a fekete medvék támadással fenyegetnek minket, megadták nekünk a jelet. A mellette lévő öreg folytatta:
-Téged választottak, San Djan, hogy védj és vezess minket ezekben a baljós időkben. Egy öregasszony zárta a sort:
-Készen állsz, hogy vállald ezt a felelősséget? San Djan határozottan bólintott:
-Igen, készen.

A vének közül ekkor elősétált a sámán, kezei közt a vörös- és zöld tollakkal tarkított fejdísszel:
-Immáron a halandók is szóltak, és elfogadtad a sorsod. A fejére helyezte a tollas díszt majd folytatta:
-Te is vezess minket bölcsen, fiatal San Djan. Sokunk élete múlik rajtad. A frissen választott törzsfőnök felállt, és körbenézett a véneken:
-Tisztában vagyok a helyzet súlyával, mélyen tisztelt vének. Ezért is vállalkoztam a többi társammal együtt, hogy megvédjük a törzset. A többiek felé fordult:
-Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni. Amíg hordom a szellemek áldásával a vezetőséget, addig nincs okotok aggodalomra. A törzs tagja valóban nyugodtabbnak tűntek. Az új főnök valóban bizalomgerjesztő jelenléttel bírt.

A sámán odalépett Sekoshoz, és elmosolyodott, ahogy a tömeg közé süppedő vezért nézte:
-Nos? Mit gondolsz? Az őr felvonta a szemöldökét:
-Nem igazán látok benne semmi különöset- a varázstudó felé fordult- de ha a szellemek szóltak, akkor nem igen tudunk vitatkozni, ugye? A sámán megvakarta az állát:
-Nem bizony. Bár... szerettem volna, ha Anja is jelen van. Ő biztos olvasott volna valamit hozzá a csillagokból. Sekos sóhajtott:
-Sajnos, még mindig őfelségénél teljesít szolgálatot. Hiába, ők az elsők.

Közben San Djan leült a tűz köré a törzs tagjaival, egy bizalmasabb beszélgetésre. Nyitott, megbízható személynek tűnt, és igyekezett pontos válaszokat is adni. A szeme sarkából azonban mégis kutakodott a tömegben, keresve egyetlen bizonyos személyt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése