royal sorry

Starghost épp az ikrekkel foglalkozott az udvaron. Sheo és Mora élvezték, hogy épp elpáholhatják egymást, remekül sikerült őket lekötni. Az ő tanítása alatt nagyon szépen fejlődtek: a herceg remekül bánt a fegyverekkel, ügyesen támadott és cselezett, a hercegkisasszony pedig igen változatosan használta az eddig megtanulta varázslatokat. Sokszor nem is bántónak szánták az egymás elleni lépéseket, inkább megtréfálták egymást. Anja igazán büszkén nézte csíkos tanítványait.

Tom kilépett hozzá legidősebb fia kíséretében. Phernaion látszott, hogy nem igazán fűlik ehhez az egészhez a foga, apjának azonban nem lehet ellent mondani. Ő mégiscsak egy jól nevelt herceg. Az uralkodó odalépett a tanárhoz:
-Bocsáss meg a zavarásért, Starghost. A nő megfordult, majd mikor látta, hogy kivel is áll szembe, fejet hajtott:
-Felség? Tom elmosolyodott, majd fia vállára tette kezét:
-Ne haragudj, hogy megszakítunk az óra közben, de a fiatalúr szeretne mondani valamit. Phernai ekkor kívánta magában, hogy inkább maradt volna azon a sötét helyen, ahová a szélisten elzárta, minthogy a nővel beszéljen.

Azonban Anja tényleg érdeklődést mutatott, sőt, megörült:
-Ó, hát előkerültél! Örömmel látom, hogy épségben érkeztél haza. A herceg még mindig nem szólt. Apjának úgy kellett finoman motiválnia - ergó, bokán rúgta. Phernai először feljajdult, majd futólag szúró pillantást vetett apjára, aztán nézett csak a vörösre. Sóhajtott:
-Ne haragudj, hogy csak úgy elrohantam... Ahogy kimondta, úgy érezte, hogy nemcsak egyszerűen könnyebben jönnek a szavak, hanem egyszerűen tódulni akarnak kifelé a száját. Úgyhogy hozzátette:
-És ne haragudj, hogy többször is alkalmatlannak neveztelek és nem viseltettem tisztelettel feléd.

Ezt hallva nemcsak Anja, de Tom Focus is meglepődött. Vissza is kérdezett:
-Ez mégis mit jelentsen? Phernai az apjára nézett. Elhúzta kissé a száját, megint csak erőfeszítésbe került megszólalni. Viszont Starghost megmentette az irháját, beszélt helyette:
-Csak arról van szó, felség, hogy a régi tanárához ragaszkodik inkább. Talán érthető is, régebb óta tanult nála- majd széles mosollyal hozzátette- ezt el is tudom képzelni, hisz mindig olyan szeretettel mesél róla, nagyon felnézhet rá. A herceg szemei elkerekedtek. Nem számított erre a lépésre.

Az uralkodó vonásai kisimultak, látszott, hogy kikörvonalazódott neki, mi is történt valójában:
-Vagy úgy. Ismét fia vállára tette a kezét:
-A helyzet valóban az, hogy a bátyám nem taníthatja őt. Azonban senki mást se. A nő értetlenül nézett vissza rá:
-Miért nem? Focus elmosolyodott:
-Az a helyzet, hogy Mao Zhu apai örömök előtt áll: egy csodálatos kislánnyal ajándékozták meg az égiek - kissé elkomorodott- Sajnos, úgy esett, hogy a felesége belehalt a szülésbe, így egyedül neveli Mao Lint. Éppen ezért mondott le a tanításról, és a kiképzésről, hogy a kislányával lehessen. Phernainak látszólag akkor esett le igazán a tantusz:
-Van egy unokatesóm?- fakadt ki. Apja visszafordult felé:
-Igen van- majd adott fia fejét egy barackot- és ha nem rohantál volna úgy el, te kis pupák, akkor elmondtuk volna neked is.

Sheo és Mora hallottak mindent. Félbe is hagyták a párbajt.
-Úgy van!- mondta a hercegkisasszony- De te csak mész a fejed után, te fafejű Phernai! Öccse felkacagott:
-Makacsabb vagy, mint egy tucat szamár- letette kardját- de ha már így elrohantál, talán elmesélhetnéd, hogy hol jártál. Phernai elmosolyodott, majd végignézett mindenkin:
-Rendben. Érdekes hely volt, annyi biztos...