Teljes készültség volt a Vad világban: a falakon belül és kívül, az utcákon, a palotában, mindenhol fegyveres őrök. Yuz Sera nagyapja fekete páncélját vette magára, fehér palásttal, és a másfélkezes pallossal. Oldalán Nina állt, hollónemes páncéljában. Valamivel arrébb Cez Proboujours, sötét elit katonai szerelésben, és Assazy könnyű vértben, fegyverkabátban, hátán három tegez nyíllal, kezében már az egyik az íjban állt, felhúzásra készen. Nina végignézett rajtuk, majd kérdően társára nézett:
-Yuz... mi fogunk tenni? A bestia megfogta a szöszi kis kezét, félve enyhén megszorította:
-Készen állunk a támadásukra. Többször már nem fognak meglepni minket- bizalmasan a lányra nézett- és nem hagyjuk, hogy még egy szerettünket magukkal ragadják. Nagyapa haláláért is meg fognak lakolni. A hollónemes bólintott, majd lassan elengedte Yuz kezét:
-Biztos, szükség van minderre? Nem lehetne más módon intézni? Az uralkodó válaszolt:
-Vannak dolgok, amiket nem. Itt nem járja a szép szó.
Ekkor az egyik emeleti kapu megremegett. A Proboujours testvérek, és a katonák mind megugrottak, Yuz is kivonta a pallost:
-Itt vannak! Megtalálták a portált. Az kapu nyílt is... És belépett rajta Shakara, Elisir, a holdherceg és Tía kíséretében. Yuz egészen megkönnyebbült, az egész terem egyszerre sóhajtott fel, és tette le a fegyvert. Shakara viharosan megölelte fiát:
-Hát jól vagy... Yuz viszonozta a gesztust:
-Persze, minden rendben- majd ránézett- ti? És Alba nagybácsi? Kérdésére a holdherceg válaszolt:
-Minket is támadás ért- majd hozzátette- egész pontosan anyádat. Szerencsére, sikerült megmentenünk. Pár nappal rá jelent meg nekünk Shingo, és akkor már tudtuk, mi a dolgunk. Az uralkodó hálásan elmosolyodott:
-Köszönöm nektek. Sokat jelent a támogatásotok.
Alig, hogy végigmondta, a kapu ismét megremegett. Ismét megint előkapta fegyverét, ugrásra készen állt. A szárnyak ismét nyíltak... Yuz pedig az utolsó pillanatban kiáltott:
-Tegyétek le a fegyvert!- majd megindult... És viharosan átölelte testvérét- aki szintén felvette bestiális alakját.
-Jena, te meg mit keresel itt? Húga sóhajtott, ahogy ránézett, majd futólag körbe:
-Hála Ősatyánknak, rendben vagytok. Jöttünk, amit tudtunk.
-Jöttünk?- vonta fel bátyja a szemöldökét, majd a lány mögé nézett. Így pillanthatta meg Kicsit és Celestinót is, akik mögött bezárult a kapu.
Alba és Tía álla leesett. Az obszidián bőrű hölgy értetlenül nézett párjára:
-Ez nem az a démon? Ő mégis mit keres itt?
-Nem tudom- csóválta a fejét a hold herceg- de nem jósolok valami szép végkimenetelt ennek a történetnek. Csakugyan Shakara ugyanúgy lesokkolt a látványtól. Odalépett vehemensen a nemes elé, és felemelte a hangját:
-Te meg hogy kerülsz ide? Kicsi azonban nem riadt meg. Sőt, meglehetősen csípősen válaszolt:
-Megtámadták a lányomat... de ha úgy tetszik, a lányodat. Méghozzá olyasvalaki, aki ellen mindketten harcoltunk, de olybá tűnik, hogy voltál olyan gyáva, hogy életben hagyd. És még te vonsz engem kérdőre, hogy mit keresek itt? Úgy kivágta magát, hogy Shakara még kissé meg is hátrált tőle, majd sóhajtott, és hozzátette:
-Ez nem csak és kizárólag Sera ügy. Én is harcoltam Spia ellen, és nem fogom hagyni, hogy ismét megkeverje a dolgokat. Remélem, elég világosan beszéltem. Elisir pillogott:
-Ejha, határozott egy nőszemély- majd pimasz mosollyal a férje felé fordult- esetleg nem akarsz minket bemutatni egymásnak?
Shakara érezte, hogy most aztán pengeélen táncolt... mindkét nő az életéből jelen van, és az egyik jobban húzza az idegeit, mint a másik. De fő a sorrend: a legfontosabb ügy most Spia megállítása. Komoran intett a nemesnek és a testőrének:
-Nem bánom. De a parancsaim szerint járjatok el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése