A villában mindenki az igazak álmát aludta... Kicsi is a sötét angyal mellett. Az álom édes volt, és könnyed, hagyta hogy az elméje sodródjon. Az egyik pillanatban azon kapta magát, hogy megint a régi, démoni alakjában mutatkozik. Végignézett magán... majd a környéken is. Ez bizony Trakertan... rémálmaiban is megismeri a dimenziót, ahonnan származik. Az ég beborult... és egy hatalmas, szürke sereg vonult végig. Nem is vettek róla tudomást ezek a lidércek, csak elhaladtak közvetlen mellette. Ő nézett jobbra-balra... bár nem értette, mi folyik itt, meglehetősen nyomasztó érzése támadt. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, úgy szúrt neki szemet a tömegből egy vörös bozontos fej. Millió lélek közül is felismerné őt, hogy annak idején szemtől szemben harcoltak: Spia, Trakertan uralkodója. Ő vezette a sereget:
-Előre nyavalyások! Itt van a közelben! Tanítsuk móresre a nyavalyást, minden eszközzel! Ahogy végigmondta, épp szemkontakusba került Kicsivel. Egy pillanatra elidőzött rajta, mintha nem ismerné fel. De mire leesett volna neki a tantusz, a nőnek előbb beugrott... és azzal a lendülettel fel is riadt.
-Jena... - lihegte. Celestino felébredt mellőle:
-Mi az? Azonban Kicsi nem válaszolt, hanem rohant kifelé kiabálva:
-Jena! A sötét angyal nem kérdezősködött tovább, hanem megragadta a kardját, és rohant utána. Az anyai ösztönök nem hagyták cserben a nemest. Átrohant lánya szobájába, és amikor berúgta az ajtót, láthatta, hogy komoly a baj. Jena levegő után kapkodott, mellkastól a torkáig egy hatalmas vágott sebbel. Reszketett, próbált valamibe kapaszkodni, közben ömlött belőle a vér. A démonmágus odaült hozzá, és máris idézte a kék lángokat lánya köré, majd rá a sebre:
-Ne félj, kincsem, itt vagyok. Csak nyugodj meg... Lehunyta szemeit, és koncentrált a gyógyító lángra. Azonban Jena nem akaródzott megnyugodni. Tovább vergődött.
Celestino átfésülte támadásra készen a szobát. Miután látta, hogy sehol senki, a lányra nézett. Igencsak szerencsétlen és védtelen látványt nyújtott. Odament hozzá, és míg társa a gyógyítást végezte, ő megfogta az ifjú Sera kezét, és bizalmasan megszorította:
-Itt vagyok, Jena... figyelj rám... Úgy tűnt, a gesztus működött, ugyanis a lány finoman rászorította az ujjait, majd felé fordította a tekintetét. A sötét angyal nyugtatóan rámosolygott:
-Jó kislány- folyamatosan beszélt hozzá, hogy figyelemmel tartsa- Minden rendben lesz. Anyád nagyon jól megérezte, hogy bajban vagy. Megsimogatta óvatosan a fejét:
-Nagyon bátor vagy. Csak tarts ki még egy kicsit, amíg anyád befejezi a gyógyítást. Nincs sok hátra- ismét rámosolygott- erős lány vagy, meg tudod csinálni. Ahogy beszélt hozzá, Jena úgy nyugodott le fokozatosan. Még a kezét is határozottabban szorította meg. Szavai hatására egy apró könnycsepp is végigfolyt az arcán.
A seb szép lassan beforrt. A nyoma még elég ronda maradt, de legalább már nem bizonyult életveszélyesnek. Kicsi megsimogatta lánya fejét:
-Jól vagy, bogaram? Az ifjú Sera sóhajtott:
-Megtámadtak...- válaszolt rekedt hangon. A kezdeti sokktól kissé bekábult, alig bírta nyitva tartani a szemeit:
-Apát emlegették... valami Spia.... Anyja homlokon csókolta őt:
-Rendben, kincsem. Pihenj nyugodtan, amíg lekenem a sebed.
Nem kellett kétszer mondani. Amint a nemes kilépett a szobából, hogy kencét hozzon, Jena el is ájult. Celestino óvatosan visszafektette őt, és elmorzsolta az apró könnycseppet az arcát. Megsimogatta fejét:
-Nincsen semmi baj- szólt hozzá halkan- Ügyes voltál, büszke vagyok rád. Ezt követően még egyszer körbenézett a szobában a biztonság kedvéért. Épp a szeme sarkából látott valamit suhanni. Utána fordult. Egy szürke földlidérc volt az, épp menekülni próbált. Azonban ahogy futott volna, a testőr megelőzte: már kapta is elő a kardját, és leszúrta. Sóhajtott:
-Ó, nem mész te sehová... A bestia még egy ideig vergődött, aztán lassan kimúlt.
Közben Kicsi is visszaért a kencével. Az elé táruló látványtól teljesen elhűlt. A lidércre mutatott, majd kérdően nézett társára:
-Ez meg micsoda? Celestino komoran válaszolt:
-Itt volt a szobában. Gondolom felelős Jena állapotáért. A nemes leült lányához, és elkezdte bekenni a sérülést:
-Valóban felelős. Spiának egy seregnyi van ezekből. A sötét angyal kihúzta kardját a betolakodó holttestéből:
-Ki az a Spia? A démonmágus összeszedte némelyst a gondolatait, amik a támadás következtében vadul cikáztak a fejében. Ahogy lassan végzett lánya ellátásával, válaszolt:
-Abban a világban uralkodott, ahonnan származok- betakarta Jenát, majd társa felé fordult- Shakara és én együtt küzdöttünk ellene és megdöntöttük a hatalmát. Úgy látszik, most azért jött, hogy bosszút álljon. Celestino elkomorodott:
-Abból nem lesz semmi, amíg én itt állok. Kicsi válaszul megejtett felé egy bizalmas mosolyt:
-Köszönöm, drágám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése