2013. június 24., hétfő

fond new bonds

A villában lassan befejeződött a vacsora. Kicsi a nagybátyjára mosolygott:
-Örülök, hogy vége rászántad magad, hogy elgyere hozzám. Gabriel visszamosolygott:
-Nem volt könnyű- közben e kezében lévő félig teli pohárral babrált- A világkapuknál sokszor kétségeim voltak. Szerencsére olykor a bagolyszellem útba irányított. Kicsi szemei elkerekedtek a meglepettségtől:
-A bagolyszellem? Gabi bólintott:
-Igen ő. Még mindig segítségül hívom, ha tanács kell. Ő igazán sokat tapasztalt, és épp ezért megbízható. Jena beljebb dőlt, végignézve rokonain:
-Bocs, én itt lemaradtam... Ki az a bagolyszellem? Anyja visszamosolygott:
-Ő a dédapád... az én ágamról- és belekezdett a mesélésbe- annak idején ő is levágta a szarvait, mint én, és nemessé vált. Azonban ő nem holló- hanem bagolytollakat kapott. Jena sóhajtott:
-A családom mindkét ágon tiszta gubanc- végignézett rajtuk- és ahogy elnézem, van még mit tanulnom a rokonaimról...

Ekkor Gabi nyújtózott egy hatalmasat:
-Ha nem bánjátok, én kimegyek levegőzni egy kicsit. Ez a vacsora kissé elnyomott. Unokahúga felállt:
-Menj csak nyugodtan. Addig kimegyek a desszertért- körbenézett az egybegyűlteken- hisz mit ér egy jó vacsora desszert nélkül. Azzal mentek is: a démon az egyik irányba, a nemes pedig a másikba.

Jena és Celestino azon kapta magát, hogy egyedül vannak... és meglehetősen kínos csend lett úrrá a helyiségben. A sötét angyal látta, hogy ez meglehetősen feszélyező, így megkísérelte megtörni a jeget:
-Nos... úgy látom, magunk maradtunk. A lány megejtett egy savanyú mosolyt:
-Na ja... A csend folytatódott. A férfinak semmi nem jutott eszébe. Annak már tanúja volt, hogy az ifjú Sera nem igazán örül neki, hogy az anyját valaki más tartja a karjaiban, valaki más szeretni... Végül láthatta, hogy az első kísérlete annyira nem is volt hiábavaló, hisz Jena megszólalt:
-Muter egész kivirágzott. Úgy pörög, mint egy 16 éves... A sötét angyal egy pillanatra meglepődött, majd egyfajta kényszerreakcióként bólintott:
-Valóban felélénkült. A lány folytatta:
-Nem tudom, merre vitted őt, és mit csináltatok, de határozottan jót tett neki- itt szélesen, bizalmasan elmosolyodott- nem is tudom, mikor láttam őt ilyennek utoljára. Kösz, hogy helyretetted. Ez már oldottabb légkört eredményezett. Celestino is érezte, hogy nem kell tartania. Viszonozta a bizalmas mosolyt:
-Szívesen tettem. Jobb is lett a végkimenetele, mint amire számítottam.

Semmi válasz. Az ifjú Sera csak tovább mosolygott, majd eltűrte a haját. Máris kifogyott a témából. Ismét a testőrön volt a sor, hogy tovább törje a jeget:
-Szép és tehetséges lány vagy. Apád helyében büszke lennék rád. Jena felvette némileg pimasz vigyorát:
-Ő büszke is- majd játékosra fordította a szót- de nyugodtan lehetsz te is az, bőven belefér. A sötét angyal azon kapta magát, hogy zavarba jön. Tényleg büszkeséget érzett a lány felé... de egyben egyfajta meghatottságot is. Az ő szavaival valami sokkal nagyobb részévé vált, mint egyszerűen Kicsi élettársa. Valamivel ez a kör most kibővült...


Kicsi hamarosan érkezett vissza a gyümölcsös kelyhekkel. Akkor azt látta, hogy lánya és társa nem egymással szemben, hanem egymás mellett ülnek, Jena pedig kislányos lelkesedéssel mesél a régi kalandjairól, a barátairól, egész pontosabban a Láng lányokról. Meg is állt az ajtóban egy pillanatra, és elmosolyodott, szemeivel itta a családias, bizalmas kapcsolatot. Hamarosan Gabi is megjelent mögötte. Meg is lepődött, hogy unokahúga miért szobrozik az ajtóban:
-Hát te meg? Azonban Kicsi leintette, majd odahajolt, és a másik kettőre mutatott:
-Nézd, milyen édesek. Mint egy apa meg a lánya... Gabriel is jobban szemügyre vette. Valóban Jena lelkesedése egészen gyermekivé vált, Celestino pedig felnőttként hallgatta őt, érdeklődéssel, mint egy szülő. Sóhajtott, majd unokahúga felé fordult:
-Azt kell mondjam, hogy bár elég érdekes formában, de megkaptad a családot- a vállára tette kezét- ti hárman vigyázzatok egymásra. Kicsi visszamosolygott rá:
-Rendben...

Aztán ahogy észbekapott, feljebb emelte a kelyheket:
-De most már menjünk, hisz mégiscsak itt a desszert ideje...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése