Shingo örök

Shingo Sera a kis béke szigeten meditált, a szobor alatt. Olyan idilli volt a csend, hogy szinte a hébe-hóba lehulló leveleket is lehetett hallani, a levegő minden rezdülését érezni. Azonban ő mást is érzett... ez volt az oka annak, hogy egy bizonyos ponton félbehagyta a meditációt, és felnyitotta szemeit. Echo ott ült vele szembe, kissé aggódó tekintettel. Shingo szelíden elmosolyodott:
-Szia édesem... Az istennő sóhajtott:
-Itt az idő- felállt, majd hozzátette- most úgy érhet véget, ahogy szeretted volna: csata hevében, egy szerettedet védve, hősiesen, amire a néped emlékezni fog. Az öreg Sera elmosolyodott, majd maga is felállt. Reménytelien nézett vissza feleségére, bár hangjában megjelent a bizonytalanság:
-Mennyire fog fájni? Echo válaszolt:
-Az csupán attól függ, hogy hova kapsz találatot, és milyen mélyre. De úgy tudom, hogy a harci láz tompítja a fájdalmat. Olybá tűnt, Shingo visszanyeri lélekjelenlétét:
-Ez esetben- mosolyodott el- megyek a páncélomért és a pallosomért...

A palotában csendesen folytak az események. Yuz talpig fehér ruhában, oldalán nagybátyjával rendezett néhány szerződést.
-Ragaszkodnod kell a kritériumokhoz- magyarázta Cez- ez nemcsak elvi, hanem presztízs kérdés is. Tartani kell a szabályokat, és a feléd tanúsított tiszteletet. Az ifjú uralkodó elhúzta a száját:
-Mégiscsakegy kicsit szigorúnak tartom- olvasta át a szerződést. Aztán némi kombinálás után sóhajtott:
-Ám legyen- írta alá- magam se tudnám ennél jobban enyhíteni. Már vette is maga elé a következő iratot, egy szállítmány levelet. Elég volt csak felszínesen végigfutnia, máris szemet szúrt neki:
-Mi ez a sok fém? Cez Proboujours tovább magyarázott:
-Yuan-tik. Nekik rengeteg ércbányájuk van, a fegyverkészítés állami monopólium. Midőn létrejött velük a kereskedelmi kapcsolat, egyezségbe adták, hogy ők 90%-ban fémmel kívánnak kereskedni. Yuz bólintott:
-Így már érthető...

Ekkor hatalmas robajjal vágódott be a kapu. Assazy máris ugrott, felaljzott nyíllal:
-Hasra!- és már lőtt is. Egy fekete lidércet azonnal a falra szegezett. Azonban a többi pár száz tódult befelé a terembe. Az őrség is felkapta erre már a fejét, és azonnal elkezdte feltartóztatni őket. Assazy újabb nyilakat ajzott fel, és lőtte őket:
-Mire vártok még?- kiáltott oda tervérének- takarodjatok ki innen! Cez erre megragadta unokaöccse karját, aki válaszul kitépte magát a szorításából:
-Azt már nem! Cez rárivallt:
-Mégis mit csinálsz? Te vagy az uralkodó, biztonságba kell, hogy vigyelek! Yuz visszanézett rá:
-Pontosan, én vagyok az uralkodó. Vagyis én állok a balhé élére!

Széttárta szárnyait, majd fénymágiával csapott a tömegbe. A sok csúfság halálsikollyal pusztult oda. Az ifjú Serát ettől kirázta a hideg. Assazy felé fordult:
-Nem azt mondtam, hogy menj? Unokaöccse makacsul válaszolt:
-Te ne utasítsd! Nem leszek gyáva nyúl! Ekkor látta, hogy a lidércek egy része kitört a testőrök szorításából, és épp felé tart. Támadóállást vett fel, mancsai felszikráztak, izzottak, majd közéjuk csapott:
-Megavolt gömbvillám! Az elektromos támadás elég szépen kisütötte őket, de nem bizonyult elégnek. Az egyik megragadta a bokáját. Megriadt egy pillanatra ugyan, de nem esett kétségbe. Másik lábával szétrúgta a fejét.

Ekkor a kapu felől egy sötétkék sugár cikázott be, eltalálva őt, mélyen belevágva vállába. A lendülettől elterült a padlón, vércsíkot húzva maga után.
-Yuz!- kiáltott Assazy aggodalmasan. Azonban figyelmetlenségét kihasználva pár lidérc elkapta. Az örökös riadtan nézett körbe, hogy mégis mi történhetett. Az őrséget épp kezdték szétverni a lidércek, ahogy a kapu felől meglátott közelíteni egy egészen emberszerű alakot. Hosszú, vörös haja copfba fogva, sötét szemei mohón fürkészték a helyszínt, arca sima, bal oldalán egy hatalmas sebhellyel, mintha farkasharapás érte volna:
-Hol van Shakara Sera? Elpuszítotom! Yuz lassan tápászkodott fel, hogy válaszolhasson, azonban megelőzték.

-A fiamat keresed? Itt ugyan nem találod. Shingo Sera megjelent: fekete páncéljában, kezében a másfélkezes lappossal. Az idegen felé fordult, és rámordult - teljesen olyan hanggal, akár egy vadállat:
-Takarodj az utamból, vén fószer! Én Shakarát akarom! Az öreg Sera hunyorított szemeivel:
-Mégis ki akarja őt? Az idegen támadóállást vett fel:
-Spia, Trakertan uralkodója! Jöttem, hogy bosszút álljak rajta! Shingo támadóállásba állt:
-Itt ugyan nem lesz semmiféle bosszú! Ekkor a lidércek támadásba lendültek. Yuz, cez és Assazy igencsak meglepődtek, hogy az öregben mennyi fürgeség és lendület van: csak úgy kaszálta le a lidércek fejeit. Azonban az unoka észbe is kapott a csata közepette:
-Segítenünk kell neki! Ő maga tűztámadást vetett be, azzal kezdte ritkítani a sereget. Assazy ismét elővette a nyilait, most hármasával lőtte ki őket. Cez pedig megropogtatta ujjait, majd puszta kézzel kezdte szétpüfölni a társaságot.

Shingo örömmel látta, hogy kis családja boldogul. Aztán meglátta, hogy Spia is közeledik felé. Kitépte másfélkezes pallosát az egyik lidércből, és várt, hogy lecsaphasson. Yuz azonban gyorsabb volt: oldalról nekiment az idegennek, és mindketten elvágódtek a földön. Ezután sötét tüskéket idézett ökleire, és azzal kezdte őt püfölni:
-Hogy kerülsz ide, te rohadék? És mégis mit akarsz, mi közöd az apámhoz? A kiömlő vértől fehér ruhája egyre foltosabbá vált. Spia pedig lelökte magáról a bestiát. Yuz ezúttal a talpára esett, és visszavette a támadóállást.

Ellenfele - bár elég látványosan vérezve - felállt. Zihált egy kicsit, köpött egyet, majd mordult:
-Pimasz kölyök! Majd én móresre tanítalak! Azzal vörös farkas alakját vette felé, és veszett morgással megiramodott felé. Épp elérte volna az örököst, azonban Shingo az utolsó pillanatban elé állt. A bestia pont egy páncél által fedetlen részt talált el: elharapta az öreg torkát. Neki csak annyi ideje maradt még, hogy kétkezes pallosát a vörös farkas oldalába vágja. A fenevad felvonyított, majd megugrott. Olyan mélyen benne állta  fegyver, hogy húzta magával. Shingo összeesett előtte, viszont Yuz, Cez és Assazy még álltak az egyre fogyatkozó lidércsereg közepét. Spia felmérte a helyzetet... ezt a támadást bizony elszámolta. Morgott, majd visszavonulót intett... ő és serege eltűntek.

A márványpadlót és a falakat vérfoltok tarkították. A testvérpár csak akkor eszmélt rá, mi történt, mire eltűnt a tömeg. Yuz térdre rogyott nagyapja mellé. Lehajolt hozzá, megfogta a kezét. Már hasztalan volt... Shingo azonnali mély és halálos sebet szerzett. A nyaki ütőér mélyen roncsolódott, elvérzett. De még így is olyan méltóságteljes volt... az egész lényéhez képest a sérülése egy karcolásnak tűnt. Yuz kissé megszorította a kezét, hangja megremegett:
-Nagyapa... Semmi válasz. A kép elfolyt, elhomályosodott, Yuz torka égett. Lassan ráhajtotta Shingo mellkasára a fejét... és halkan, de hosszasan sírt. Nincs már mellette, akinek ezt a döntést köszönhette, aki annyi bölcsességgel megajándékozta... hanem meghalt, méghozzá úgy, hogy feláldozta magát... mert őt védte. Nem tudta megfelelően szavakba önteni, azt viszont bizonyosan tudta, hogy nagyon fájdalmasan érinti, hogy Shingo a szeme láttára halt meg. Cez és Assazy, bár valamivel távolabb, szintén letérdeltek és mélyen fejet hajtottak. Tehetetlennek érezték magukat ebben a helyzetben... talán kicsit bűnösnek is, mert úgy érezték, hogy nem védelmezték rokonaikat kellően...

Az éj leszálltával azonban, egy másik síkon azonban folytak az események tovább. Echo nézett alá szomorúan, a gyászolókra:
-A szívem megszakad, hogy így kell látnom őket- sóhajtott, majd megtörölte arcát- ez tényleg ennyire nehéz? Mindig ezt látom ilyenkor... és megpróbáltam átérezni, de azt hiszem, nem sikerül. Egy fiatalos, ereje teljében lévő férfihang válaszolt:
-Nem szükséges. Hisz nem vesztettél semmit és senkit. Én örökké itt vagyok melletted. Az istennő feláll, majd szembe fordult Shingóval. Halott férje fiatalabb alakjában mutatkozott. Megejtett felé egy mosolyt:
-Tudom- majd megjelent kezei között egy maszk, aminek egyik oldala arany volt, másik oldala fekete, homlokán egy holdjellel- és a többi családtagod? Shingo lenézett, majd vissza feleségére:
-Sajnálom őket- majd megejtett egy igen halovány mosolyt- De igazad volt. Valóban úgy haltam meg, ahogy szerettem volna: hogy megmentettem a saját unokám életét. Echo visszamosolygott:
-Akkor hát, légy üdvözölve- fejére helyezte a maszkot- Holdpatrónus, Shingo Sera. Shingo válaszul szelíden visszamosolygott rá, majd csókkal pecsételték meg egymás ajkait.