Az évek során Ghí remekül beilleszkedett a kettős birodalom megosztott városába. Angyal fele Zitanánál, a varázslónőnél lelt otthonra, tündér fele pedig a két ég közötti erdőben. Majdnem minden héten lejárt oda akár a mágussal, akár egyedül feltöltődés céljából. Pont az egyik ilyen alkalommal ült az egyik fának dőlve. Sanbosco szigetének emléke egész távolinak tűnt már... jó ideje nem kell menekülnie, a helyét is sikerült megtalálnia: nem kellett azon sakkoznia, hogy félvérként melyik fajhoz is tartozik. Itt elfogadták őt, olyannak, amilyen... és ő is el tudta magát fogadni, mint teljes egészet, és nem csak angyali vagy csak tündér felét.
Alig, hogy ezt végiggondolta, ismerős, harcias vékony hang csapta meg a fülét:
-Ghí! Körbenézett. A vörös sörényes tündérkirály repkedett körülötte. Meglepetten elkerekedtek a szemei, amin felismerte:
-Felség...- ülésből átváltott térdelésbe. Valahol úgy érezte, ennyi tisztelettel mégiscsak tartozik neki. Nem is volt ideje kérdezni, Spia máris csacsogta:
-Azonnal vissza kell jönnöd Sanbosco-ra- kérlelte- nagyon elfajult köztünk a háború, felgyújtották a fél erdőt. Még a félvér csuklóját is megragadta:
-Szükség van mindenkire. Rád is... Ghít valóban megérintették a történtek. És épp állt volna fel, hogy aztán választ adjon a tündérkirálynak, mikor egy másik hang megszólalt oldalról:
-Szóval a kis vakarcs is eljött? A félvér a hang irányába fordult. Ott volt teljes díszben, méltóságteljes megjelenéssel az angyalkirály. Kikapta kezét Spia kis mancsai közül, és fejet hajtott:
-Uram... Azonban az angyal szeme se rebbent, csak folytatta:
-Bármit is mondd, ne hallgass rá. Hisz többször nyilvánosan kitagadtak téged az övéik közül. Inkább hozzánk csatlakozz az elmérgesedett háborúban. A tündérkirály viszont nem hagyta ezt annyiban, és harciasan felröppent, az öklét rázva:
-Kit nevezel te vakarcsnak? Különben is, ti ugyanúgy kitagadtátok, ti tejfölösszájú sznobok! Most bezzeg nagy a szátok, mikor a nyakatokon a baj. Én voltam itt előbb, Ghí az én fajtámé.
-Elég legyen!- kiáltott közbe a félvér. Mindketten odakapták a fejüket. Ghí folytatta:
-Nem vagyok hajlandó ebben részt venni. És valóban, pontosan azért, mert egyik faj sem volt hajlandó befogadni. Már régóta megtaláltam a helyem, méghozzá egy olyan országban, ahol nem a ti törvényeitek uralkodnak. Inkább a deghyomi hadsereg létszámát növelem, minthogy bármelyikőtök oldalára is álljak.
Ekkor az angyalkirály megragadta a karját:
-Tévedés! Neked ebbe nincs beleszólásod. Velem jössz, és kész! Már rántotta is volna el magával, mikor Spia támadásba lendült:
-Ó, azt te csak hiszed! Ő az enyém- és jól szemközt találta ellenfelét. Az angyalkirály feljajdult, egyben el is engedte a félvért... majd felpillantott. A harcias kis tündér zuhanórepülésben ismét szemközt célozta... mire ellenfele a páncélkesztyűjére szegeket varázsolt, és azzal csapta el őt teljes erőből. Az aprócska test megtörten csapódott a földbe. Ghí szemei elkerekedtek a látványtól:
-Spia!
Azonnal odarohant a sérülthöz, és óvatosan felnyalábolta a földről. A tündérkirály vértől ázottan remegett a kezei közt. Ekkor ismét megszólalt az angyalkirály:
-Látom, végül állást foglaltál, te áruló. Megidézte csatapallosát, és felemelte, hogy lesújtson a a félvérre:
-Ezért most meglakolsz. Ghí is elővarázsolt a pallost, de az utolsó pillanatban vette tudomásul, hogy nincs szükség rá. A madármaszkos varázslónő ugyanis beelőzte, méghozzá egy lángoló bottal. A király egy lépéssel meghátrált, ahogy döbbenten végigmérte a jelenést:
-Miféle pokoli teremtmény vagy te? A nő eltüntette a lángoló fegyvert, majd válaszolt:
-Zitana vagyok, Deghyom varázslója. Neked pedig semmi keresnivalód az erdőmben! Az angyalkirály elhúzta a száját:
-Legyen... hölgyeket nem bántok- eltette a csatapallost, majd a maszkos válla fölött az épp felálló félvérre nézett- de veled még nem számoltam, Ghí! Az árulásodért csúnyán meg fogsz lakolni. Azzal szárnyra kelt.
A varázslónő pedig társa felé fordult:
-Miről maradtam le? A félvér sóhajtott:
-Elfajult odahaza a helyzet, és mindkét fél a maga oldalára akart állítani- majd megmutatta neki a kezeiben reszkető tündért- tudsz rajta segíteni? Zitana közelebb hajolt, és óvatosan felemelte Spia karját, hogy jobban szemügyre vegye a sérülést:
-Menthető, ha sietünk- mondta, ahogy megindultak- erről az árulásról beszélt ez a vén tuskó? Ghí bólintott:
-Igen- sóhajtott, majd hozzátette- bár mindkét faj kitagadott, és hivatalosan egyikőjükhöz sem tartoztam, most nem tudom tétlenül nézni, hogy Spia ilyen állapotban van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése