2011. december 8., csütörtök

még keletebbre

Másnap Jungela reggel, kicsit félénken kopogtatott be a gepárdhoz. Remegő tagokkal várta a választ, míg némi hatásszünet után bebocsátást nem nyert. Le van-Te kiszólt, hogy beléphet, mire a hírszerző halkan szinte becsusszant, majd maga mögött becsukta azt ajtót, félve nekidőlve. A gepárd közömbösen nézett vissza rá:
-Ilyen korán?- kérdezte- mi ilyen sürgős? A mókus érezte a torkában a gombócot, még szóhoz jutnia is nehezére esett. Egy kicsit hebegett, majd végre kinyögte a mondanivalóját:
-Leva, én annyira sajnálom! A harcművész szemei elkerekedtek, és felpattant. De mielőtt bármit szólhatott volna,  vendége folytatta:
-Kai elmondott mindent- idegességében eleredtek a könnyei, félt, hogy a gepárd ismét rátámad- ne haragudj, nem tudtam! Azóta egyetlen szót nem hallottam rólatok, tényleg fogalmam sem volt...

A szava pedig elállt, ugyanis Leva azonnal ott termett, és magához szorította:
-Én sajnálom- mondta végül- ahelyett, hogy neked esek, el kellett volna mondanom. Te és Tora nagyon jól megértettétek egymást... Jungela lassan megnyugodott, megtörölve arcát. A gepárd ránézett:
-Jól vagy? A hírszerző bólogatott:
-Igen, már jól- bizalmasan elmosolyodott- köszönöm Leva...

Közben a téren a mosómedvék edzettek. Mindketten ugyanazt a képzést kapták, látványos ugrásokat, mászásokat produkáltak, és ugyanolyan ügyesek használták a különböző tőröket, mint a dobócsillagokat. Egy komplett ninja bemutatót produkáltak aznap reggel. Nem csoda, hogy Hobi úgy döntött, hogy a saját reggeli edzése helyett inkább végignézi a műsort. Néha nem is tudta követni a gyors mozdulatsorokat, a testvérpár minden kis apró mozdulatra kész volt, és azonnal tudtak reagálni, beleértve a hárítást, cselezést, és visszatámadást.

Miután már kellően kimozogták magukat, akkor vették csak észre, hogy a cowboy figyeli őket. Hobi ekkor lassú tempóban elkezdett tapsolni. Nia elmosolyodott, és kihúzta magát:
-Tetszett a műsor? A fehér puma halkan nevetett:
-Ti ketten nagyon őrültek vagytok. Rick elvigyorodott:
-Mi ebben vagyunk jók. Gyorsaság, apró, sunyi fegyverek, és álcázás. Húga hozzátette:
-Bár az utóbbit most nem demonstráltuk olyan látványosan.

Hobi végigmérte a testvérpárt:
-Nem vagytok semmik. Ezt mióta csináljátok? Rick megvakarta a fejét:
-Igazából már régóta... még mielőtt idekerültünk volna, már akkor is rejtőzködő harcosok voltunk. Őfelségét védtük Egyiptomban... Erre a hírszerző felhorkant:
-Te biztos csak ugratsz. Egyiptom nem ebben a világban van. A mosómedvék összenéztek, majd Nia vissza a fehér pumára:
-Izé... - kezdett bele kínosan- akkor talán jobb, ha a saját szemeddel győződsz meg róla. Bátyja folytatta:
-Tovább kell követni a felkelő napot, az összeérő égboltig. Tudod, előbb vagy utóbb itt is el lehet érni azt a pontot, ahol összeér a tűzvörös és a tengerkék ég. Ott találod a várost. Mára csak őfelsége maradt ott, és néhány épület. Nem lehet eltéveszteni. Hobi bólintott:
-Köszönöm- majd elindult befelé az udvarról- azonnal szólok Jungelának. A testvérpár szinkronban intett:
-Jó utat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése