Shah feleséget keres

Mióta csak a trónra került, Shah szultán megdönthetetlenül uralkodott. Ő volt az első és egyetlen, a felkelő és lemenő Nap és Hold.... minden szava törvény. Viszont ahogy múlt az idő, úgy látta, hogy változik a környezete: az őrség lassan teljesen lecserélődött előbb fiatalabb kadétokra, melyek később férfivá értek, a negyed újabb kereskedelmi társasággal teremtett kapcsolatot, akik azóta be is költöztek a városba, Nadir elment a Harcosakadémiára tanulni.... unokaöccse meg nemcsak, hogy ott tanított, de a gyönyörű dzsinn hölgy azóta már hivatalosan is az asszonya.

Mindezzel szemben ő ott van egyedül... nem változott és nem változtatott semmit. Lassan ráébredt, hogy ez az állapot már tarthatatlan. Éppen ezért egy gyenge pillanatában fogta magát, konszolidáltabb ruhát vett fel, és egy hátizsákba elkezdett összerámolni. A procedúra alatt pont rátalált Arklan, akit meglepte, hogy nagybátyját nem a szokásos csillogásban látja:

-Hát te mi az elferdült félholdat művelsz? 

Shah rá se nézett, csak folytatta a pakolást:

-Itt minden ismerősöm boldog. Nadir is, te is... még a testőreim is, akik az akkoriak helyére jöttek. Mindenki változott a maga javára is. Csak én nem. Összehúzta a táskát és a hátára kapta:

-Ideje nekem is változtatni. Sőt... egyenesen asszonyt hozok magamnak a messzi távolból... egy csodás nemes hölgyet. Arklan csak pillogott a szultán szavain. Meglepetésében elég vonakodva tudott szóhoz jutni:

-Hát... izé... nem kapkodod ezt el? Eléggé olyan légből kapott ötletnek tűnik. Shah vállat vont:

-Miért... meddig üljek még itt? 

Azzal megindult kifelé. Unokaöccse értetlenül utána nézett. Aztán a szultán visszafordult:

-A távollétemben a tiéd a staféta. Arklan kifakadt:

-És a tanítványaim az akadémián? Nagybátyja legyintett:

-Add át Nadirnak, vagy töröld az órákat. Másban nem bízom a negyed ügyeit illetően, remélem, ezt megérted. Arklan lefáradt:

-Ezért lógsz eggyel. Shah bólintott:

-Gondom lesz rá- majd elszelelt.